Bár évtizedek teltek el, még ma is élénken él Marika emlékei közt egy régi barátnője, akit 40 éve nem látott. A fiatal lányokat egy iskolaváltás és egy elkallódott levél választotta el örökre egymástól. Ám most úgy tűnik, mégis van remény a találkozásra.
Karácsony környékén Marika megtalált egy rég elfeledett dobozt, melyben egykor kamaszkori emlékeit őrizte. A nő lelkesen vetette bele magát az emlékei után kutatva, amikor a kezébe akadt egykori barátnője fényképe, aki mostanában gyakran eszébe jutott. A kép láttán villámcsapásként rohanták meg az emlékek és elhatározta, ha törik, ha szakad, megkeresi régi barátnőjét.
Szeretném elmondani neki, hogy megkaptam a levelét, és azt, hogy miért nem válaszoltam rá
— kezd bele a történetbe Marika, aki elárulta, kis barátnője családjával elköltözött, és a neki küldött levelet a tanáraik elkobozták tőle, hogy a cím alapján fel tudják venni a kapcsolatot a családdal.
Sajnos sosem kaptam vissza a borítékot a címmel
— vallja be töredelmesen Marika, aki úgy döntött: a Facebookon próbálja megkeresni egykori barátnőjét, Magdit. Úgy tűnik, rámosolygott a szerencse, hiszen egy Facebook-csoportban megosztott bejegyzése kapcsán több üzenetet is kapott. Az egyik üzenő postai címet is adott a barátnőhöz, így Marika azonnal le is írta a gondolatait és csütörtökön már fel is adta neki a levelet. A levélben Marika leírta, hogy az akit keres, 1983-ban érkezett a zalaegerszegi Báthory István Szakmunkásképző Iskolába, ahol kamaszkori barátságot kötöttek egymással.
Leírtam neki, hogy az én hibámból szakadt meg a kapcsolatunk, és azt is, hogy bízom benne, ő is örömmel venné fel velem a kapcsolatot
— magyarázza izgatottan az asszony, aki ma 55 éves, és több mint két évtizede rokkant, különféle betegségek és egy háztartási baleset miatt. Az asszony a levél mellé egy kamaszkori képet is tett be magáról a borítékba, hisz ha egy névre nem is emlékszik a barátnő, az arc biztosan benne is előhozza a régi emlékeket. Az asszony a régi fotó mellé friss fotót is betett, hogy megmutassa, hogy néz ki most.
Nagyon bízom benne, hogy valóban az ő címét kaptam meg, és abban, hogy 40 év után talán megbocsájt, hogy ügyetlen voltam fiatalon, ami miatt elveszítettük egymást. Talán ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk
— zárja reménnyel telve az asszony.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre