A lány úgy érzi, különleges feladattal érkezett a Földre, mégpedig azzal, hogy másokon segítsen.
Ajándékbeszerzés az utolsó pillanatban, véget nem érő rohanás, stressz és kapkodás – sokaknak lehetnek ismerősek ezek az emlékek karácsony idején. Gyakran az élet igazán fontos dolgait nem vesszük észre a mindennapos mókuskerékben, csak akkor, amikor bekövetkezik egy olyan esemény, mely mindent megváltoztat.
Korábban a Ripost már írt Daróczi Mirandelláról, arról a fiatal, balatoni lányról, aki tíz évvel ezelőtt egyszer már megküzdött az alattomos kórral, de a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig: 2021-ben, a soron következő vizsgálat alkalmával kiderült, újra elterjedt szervezetében a daganat.
Éppen karácsony előtt pár nappal, a készülődés közepette derült ki, hogy kiújult a betegségem. Ültem az asztalnál, a könnyektől szétázott lelettel a kezemben, és azt kérdeztem, miért pont én? Akkor megfagyott körülöttem a levegő, de rövid idő alatt összeszedtem minden gondolatomat és azt mondtam: ezt is legyűröm és én fogok győzni.
A diagnózist követő napok aggodalommal teltek, de szenteste Mirandella elhatározta, jól fogja érezni magát. A nagy család összegyűlt a balatoni házban, finomakat ettek és ittak, felidézték a korábbi éveket, amikor rendszeresen pásztorjátékot játszottak, verseket mondtak, énekeltek, ezt pedig késő éjszakáig tartó társasjátékozás és beszélgetés követte.
Minden azon múlik, hogy az ember miként fogja fel a dolgokat. A karácsonyi vacsora után felugrottam a kanapéra és táncolni, énekelni kezdtem. Boldog voltam és örültem annak, hogy élek
– meséli Mirandella, majd hozzáteszi, az idei az első olyan év, amikor nem tud járni és hatalmas fájdalmakkal küzd. Szerettei szerint azért hiányzik az ünnepekből a csillogás, mert korábban ő volt a család lelke és motorja, ahogy fogalmaz, ő vitte a fáklyát. Ennek ellenére igyekszik megtalálni a szép pillanatokat a kialakult helyzetben. Boldogan idézi fel az elmúlt időszakból azt az estét, amikor hosszú idő után újra vacsorázni mentek párjával egy étterembe.
Előző este már alig tudtam elaludni, olyan izgatott voltam. A készülődés és a várakozás volt a legjobb az egészben. Újra sminkeltem – idejét sem tudom, utoljára mikor volt ilyen. Amikor a párom kinyitotta az étterem ajtaját és begurított a kerekesszékkel, megcsapott egy finom illat, amiről eszembe jutott egy gyönyörű, régi szép emlék. Ott ültem az asztalnál boldogan és ételt rendeltem, mint egy normális ember
– idézi fel boldogan Mirandella az estét, majd kiemeli, mennyire fontosnak tartja, hogy sosem szabad azonosulni a betegséggel. Az idei karácsonyt szeretné boldogan, szerettei körében megélni. A lány elmondta, párja már napok óta kísérletez a süteményekkel, neki külön glutén- és cukormentes édességeket fog készíteni. Rájött, hogy most értékeli igazán azokat a pillanatokat, amikor nem volt fájdalma és lábra tudott állni, de lélekben most is táncolni készül.
Amikor megyünk az úton, csak azt hajszoljunk, hogy elérjünk egy pontra, pedig éppen hogy az út a fontos, amíg a hernyó pillangóvá válik. Tudom azt, hogy egyszer vége lesz a nehézségeknek, és akkor büszkén fogok visszanézni arra, hogy mennyi mindent megcsináltam, és mindent a saját erőmből. Nagyon szeretnék segíteni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint én, és utat mutatni, hogy nincs lehetetlen. Azért vagyunk, hogy egymást segítsük és egymást építsük. Fontos megélni, ha valami fáj, vagy, ha dühös az ember, de hagyni kell azt is, hogy a kis hernyó pillangóvá változzon, kinyíljon a szárnya és repüljön, együtt a karácsony szellemével
– zárja a beszélgetést Mirandella.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre