A bagi lehajtónál szaladt egy autópályás rendőrhöz egy kétségbeesett apuka.
Alig hat hetes gyermekét tartotta karjában. A pici nem lélegzett…
Kovács Márk zászlósban - a mozdulatlan fiúcska láttán - csak egy pillanatra állt meg az ütő, aztán mentőt kért a helyszínre. Az Országos Mentőszolgálat mentőhelikoptert és minden mást is riasztott, miközben telefonon adta az újraélesztési feladatokat. Márk és az apuka versenyt futottak az idővel, szavak, gondolkodás és megállás nélkül tették, amit a mentésirányító mondott: arcot, szájat fújtak, mellkast dörzsöltek. Egészen addig, amíg néhány perccel később meg nem hallották a tonnás követ vállukról legurító gyermeksírást! A világ összes férfija közül minden bizonnyal ők örültek a legjobban ezeknek a hangoknak és azt kívánták, a fiatalúr soha ne hagyja abba! - számolt be róla a Pest vármegyei rendőrség.
Az M3 autópályán leszálló mentőhelikopter orvosa megvizsgálta a babát, majd kórházba vitték. Kollégánk is odakanyarodott, hogy lássa, minden rendben van. Váltott még két szót az apukával, majd ment a következő küldésre.
Márk gyakorló apuka, hét és négyéves lurkói szolgálatból hazatértekor úgy szaladtak elé és kulcsolták át lábát:
„Itt van Apa, a hős!”
– Anya ugyanis mindent elmesélt nekik előzőleg… Márk hangja többször is elcsuklott, míg visszaidézte a történteket, amelyek még mindig kicsit homályosak és zavarosak. Nem szégyenli, tegnap óta többször is megkönnyezte azt a boldogságot, bár akkor az a 9 perc egy örökkévalóságnak tűnt.
Pedig úgy volt, talán nem is tud aznap szolgálatba lépni, mert beteg gyermekeire vigyázott volna, de az egyik nagymama beugrott helyette, így munkába ment…
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre