Nem fél az elmúlástól, de még élni vágyik a súlyos betegségekben szenvedő Siklós Csaba. Élvezi a földi létet, és szeretne beilleszkedni a társadalomba.
Szakmunkásképzőbe, középiskolába, egyetemre nem járt, mégis olyan tanításokat kapott az élettől, amilyeneket az érettségizettek és/vagy diplomások nagy része elképzelni sem képes.
Csabának voltak és vannak álmai. Ezek egy része a héten megvalósult.
A sikerszériája azzal kezdődött, hogy megjelent egy róla szóló cikk a Borsban. Aztán még egy, majd egy újabb a Riposton. Erre így reagált:
Juhéj! Juhéj!
Csabának valóban volt oka az ünneplésre, hiszen az írások hatására máris állást ajánlottak neki.
Mikor megtudtam, hogy lesz munkám, reményt kaptam arra, hogy sikerülnek a vágyaim, és lassan, de biztosan beilleszkedem a társadalomba!
Ezek egy olyan férfi szavai, aki már többször is szembenézett a kaszással. Először öt hónapos korától kétéves koráig feküdt kórházban vesemedence-gyulladás miatt. Egymás után derültek ki a problémák, majd 14 éves korában kimondták: máj-vese transzplantációra van szüksége.
„Tíz évig vártam a donorra, mire egy nap telefonon közölték, hogy órákon belül be kell érnem a kórházba az elvégzendő operáció miatt. A szerveim addig bármikor felmondhatták volna a szolgálatot” – emlékezett vissza Csaba.
A beavatkozás sikerült, de a férfinak élete végéig gyógyszert kell szednie.
Azt üzenem a halálnak, hogy várjon még 20-25 évet, mert szeretnék egy családot. Ennyi időt éltem súlyos betegségben, szeretnék ugyanennyit boldogságban!
Csaba tehát barátnőt keres. Aki szereti, és aki elfogadja. Aki szívesen ébred mellette és akit anyává tehet. Ha valaki ezek alapján magára ismer, már csupán néhány apróságnak kell megfelelnie ahhoz, hogy felvehesse a kapcsolatot a férfival:
A kor és a külső nem számít! Azok jelölhetnek be, akik szeretnének megismerni egy transzplantáción átesett embert, és komoly szándékaik vannak felém
– közölte határozott elképzeléseit a leendő családfő.
A férfi addig is igyekszik élvezni az életet.
Főleg énekelni és karaokézni szoktam otthon, mégpedig napi 2-3 órát. Bekapcsolom az asztali gépet, amihez még mikrofonom, mikrofonállványom is van
– árulta el büszkén, és kifejtette: nem titkolt vágya, hogy egyszer bekerüljön egy komoly zenekarba. Jelenleg elég nehéz az anyagi helyzete, ezt nem is szégyelli kimondani.
„Meg kell gondolnom, mire költök. Új cipőt évek óta nem vettem magamnak, és a telefonom is régi. Ezeket már cserélnem kellene, viszont a spórolt pénzemet, és a mostantól várható fizetésemet a házunk fejlesztésére szánom, mert korszerűsíteni kell a nyílászárókat. Ha valakinek bármiből van felesleges, szívesen és köszönettel elfogadom! Egy kiló lisztnek vagy száraztésztának is örülnék!”
Csaba szerint a dalolásban az a jó, hogy általa olyan érzéseket is képes átadni, amilyeneket szavakkal nem lehet leírni. A Metropol olvasóinak tiszteletére rögtönzött is egy dallamot, illetve üzent a halálnak a fiatalember, aki most kezdi el élni az életét, mindezt az alábbi videóban láthatod:
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre