Rubint Réka és három éve elhunyt édesapja között igazi apa-lánya szerelem volt. Apák napja alkalmából a Borsnak arról is mesélt Réka, hogy vadász apukája a mai napig vele van.

Rubint Réka

Rubint Réka imádta édesapját Fotó: Bors

Kötődés

Rubint Réka ereiben vadászvér folyik, szeretett édesapja ugyanis agrármérnök és vadász volt. Gyermekkorában gyakran üldögélt vele a magaslesen, rendszerint motoszkált, köhögött is hangosan, hogy elriassza a gyönyörű vadakat. A vadászokkal együtt hajtotta a nyulakat, és volt, hogy még a fácánt is ő pucolta. Ezek a közös élmények kitörölhetetlenül a szívében vannak, és apák napján még inkább felerősödnek.

Zalán minden mozdulatában ott van

„Nagyon erős a kötődés édesapámmal, felnőttként is imádtam vele lenni, érezni az ölelését” – mesélte a Borsnak Rubint Réka. – „Amikor három évvel ezelőtt elveszítettem, azt hittem, nem fogom tudni elviselni a hiányát. De nem így történt! Pont a múltkor, amikor az elmú­lásról gondolkoztam, akkor jutott eszembe, hogy bár fáj, hogy fizikai valójában nincs már velem, de benne van például fiam, Zalán mozdulataiban. Amikor Zalán megszületett és a szemébe néztem, édesapám tekintetét láttam. Mindketten Halak csillagjegyben születtek, nagyon sok tulajdonságuk ugyanaz. Gondoskodóak, családcentrikusak, nincs olyan, amit ne tudnék kérni tőle, pont, mint édesapámtól.”

Rubint Réka Zalán apa

Az unokák közül Zalán hasonlít legjobban a nagypapára Fotó: Bors

Réka megtanulta: tisztelni kell a vadakat

Rubint Imre igyekezett mindent megtanítani lányának, amit ő tudott.

Egyik tanítása különösen fontos lett az életében így, hogy a Pilisi Parkerdő szomszédságában élve gyakran találkozik vadállatokkal. Múlt héten egy vaddisznócsaládról posztolt, rajongói meg is ijedtek, féltették. Azonban Réka nem fél, pedig azon a vonalon fut mindennap, ahol a kölyköket és az anyamalacot látta.

„Tőle tanultam, hogy az állatokat, vadállatokat tisztelni kell” – folytatta a fitneszlady, aki gyakran elkísérte az apukáját, amikor az erdőt járta, miközben sokat mesélt neki a szarva­sokról, őzekről és vaddisznókról.

„Ha mi békén hagyjuk őket, ők is békén hagynak minket. Mi, emberek költöztünk az ő területükre, ahogy a főváros kifelé terjeszkedik. Most csak azon lepődtem meg, hogy nem éjszaka, hanem nappal tűntek fel itt mellettünk. Még a közelünkben élő erdésszel, édesapám jó barátjával is beszéltem róluk. Természetesen tudom, hogy egy kölykeit védelmező vaddisznómama veszélyes lehet, de ez így van rendjén. Egyszer ijedtem meg csak, amikor egy 15–20 fős kölyökcsapat és a három velük lévő hatalmas jószágot megláttam futás közben. Gyorsan irányt változtattam. Eszünk ágában sincs háborgatni, bántani őket, még sosem volt támadás a környékünkön!”

Rubint Réka apja

Réka és édesapjának felnőttként is különleges kapcsolata volt Fotó: Bors

Több vadállat is keresztezte már az útját

Réka szerencsésnek érzi családjukat, mert ha nem is naponta, de gyakran láthatnak egy-egy gyönyörű példányt ezekből a vadállatokból.

„Édesapám halála után néhány nappal az erdőben sétálva találtunk egy elhullajtott szarvasagancsot. Majd halálának az 1 éves évfordulóján ezt a sétát megismételtük, és ismét szarvasagancsot találtunk. Ebben az évben minden reggel vagy este találkoztam egy szarvassal. Ezek mik, ha nem jelek?!” – tette fel a kérdés Réka.

„Van még ezekben a találkozásokban egy szép dolog, hogy ilyenkor mindig úgy érzem, hogy a három éve elhunyt imádott édesapám üzen nekem, hogy itt van velem. Ráadásul augusz­tusban megszületik a keresztfiam kisfia, akinek elképzelhető, hogy az Imre benne lesz a nevében. És abba a házba megy majd haza, ahol édesapám élt… Lehet, hogy valaki megmosolyog ezért, de én hiszek a jelekben!”