Horányi Juli: Két-három évre megborultam!

2014-ben, az X-Faktorban tűnt fel a nagyközönség előtt az énekesnő, akinek az élete azóta nyitott könyv. Horányi Juli mostanában a Six című musicalben szerepel.



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2024.02.18.
Módosítva: 2024.02.18.
Horányi Juli István, a király SIX Madách Színház

Gyerekkorától tanult énekelni, zongorázni, dráma tagozatos gimnáziumba járt, majd elvégezte a Dekoratőr Iskolát, később a Kaposvári Egyetem díszlet-jelmeztervező szakán szerzett diplomát, azátn feltűnt az X-Faktorban, néhány éve pedig feleségül ment Dénes Viktor színészhez. Ő Horányi Juli, aki a hot! magazinnak adott interjút.

Horányi Juli
Horányi Juli mindig is annak a híve volt, hogy megmutassa, ki ő valójában - Fotó: Deber Gabor

hot!: A szüleid, Egedi Edit jelmeztervező és Horányi László színész kicsi korodban elváltak, édesapád révén született egy húgod, Eszter. Hogy kell elképzelni a családi kapcsolataitokat?

Horányi Juli: Édesanyám akart válni. Tíz évig voltak együtt édesapámmal, olyan kétéves lehettem, amikor felbontották a házasságot. Édesapám napi szinten része maradt az életemnek, édesanyám soha nem nevelt ellene. Apu egy jóképű férfi, színész, sok kapcsolattal, és én mindig azért drukkoltam, hogy jók legyenek ezek a kapcsolatok. Most ilyenben él. Eszterrel nagyon szeretjük egymást. Kommunikáció szakot végzett az egyetemen, az MTVA-nál dolgozik, szerkesztő-műsorvezető, és az az álma, hogy saját műsora legyen. Édesanyám nem ment újra férjhez, de mindig voltak udvarlói – most, túl a hetvenen is.

hot!: Nem befolyásolta a magánéletedet az, hogy a szüleid elváltak?

H. J.: Nekem természetes volt a helyzet. Szép példának ott voltak a velünk lakó anyai nagyszüleim, akik életük végéig kitartottak egymás mellett; a nagypapa 95, nagymama 93 évesen ment el. 

Én kilenc éve vagyok együtt a férjemmel, Viktorral, négy éve házasodtunk össze. Viktor előtt sem voltak röpke szerelmeim.

Horányi Juli nagymamájának is nagyon jó hangja volt

hot!: Olyan a pályád, mintha az édesanyád és az édesapád hivatását egyesítenéd, jelen van benned a kreativitás, a zene, a színjátszás.

H. J.: Apu zenés színész, gyö­nyö­rűen énekel. Az apai nagymamám is nagyon szerette a zenét, neki is jó hangja volt. Anyai ágról is öröklődött a muzikalitás: az egyik unokatestvérem a luxemburgi operaház tagja volt, zongorázott, fuvolázott. Anyunak feltűnt, hogy szívesen énekelek, és elvitt felvételizni a Weiner Leó Zeneiskolába: döntsék el ők, hogy nem anyai elfogultság-e, amit érez. Felvettek, 14 éves koromig énekelni, zongorázni tanultam.

hot!: Miért dráma tagozatos gimnáziumba iratkoztál be?

H. J.: Nem éreztem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy a konzervatóriumba felvételizzek. A gimnázium mellett is tanultam énekelni, együttest alapítottunk. Jelentkeztem a Színművészetire, zenés osztályba – nem vettek fel. Nem akartam négy évet várni, többé nem felvételiztem.

hot!: Megint váltottál, a Dekoratőr Iskolába iratkoztál be. Édesanyád biztatott erre?

H. J.: Nagyon szerettem rajzolni, jártam is rajziskolába. Nekem mindig az ének, a zene, a rajz volt a fontos, ezekből voltam jó; egyébként nagyon rossz tanuló voltam. A Dekoratőr Iskola nagyon jó előkészítés volt, remek tanáraim voltak. A Budai Skálában voltam gyakorlaton, próbababákat öltöztettem, és nagyon megtanultam csomagolni. Akik karácsonyi, születésnapi csomagolást rendeltek, dugdosták a zsebembe a borravalót.

hot!: Hogy érezted magad a Kaposvári Egyetemen?

H. J.: Eleinte azt sem tudtam, hová megyek! Mi voltunk az utolsó négyéves évfolyam, nagyon jó osztályunk volt, sokan dolgoztak később Alföldi Robival és a Dűne-filmekben is. 

Az egyetem mellett megtanultam felnőttként élni, albérletet keresni, csekkeket fizetni. Ha eluntam a kaposvári nyugalmat, Pestre utaztam – ha elegem volt a nyüzsgésből, visszatértem vidékre.

„Az István, a király az álmom volt”

hot!: Az egyetem elvégzése után hamar felfedeztek; dolgoztál Szegeden, Pesten a Ma­la­dy­pé­vel, voltál Az év jelmeztervezője.

H. J.: Nagy példaképemmel, Gom­bár Judittal alkothattunk együtt, a Maladypében gyönyörű munkáink voltak, megtanultam pénz nélkül is kreatívnak lenni.

hot!: Innen jutottál el a tavalyi, jubileumi István, a királyig. Ott azért már nem a semmiből készültek a jelmezek...

H. J.: Az István, a király az álmom volt. Amikor Novák Péter felkért Gizella szerepére, teljesült. Peti elkezdett agyalni, bedobta Rosta Marinak, hogy tervezhetném én a jelmezeket. Mindketten bíztak bennem, és rám is bízták a feladatot: sem énekesként, sem tervezőként nem ölték meg bennem az ötleteket, a kreativitást. Az egész csapat szomorú volt, amikor vége volt, lement a két előadás. De tervben van véve újabb négy-hat előadás.

hot!: Nagy lendületet adott a pályádon az X-faktoros szereplésed. Hívtak a vetélkedőbe?

H. J.: Hívtak, és azt gondoltam, hogy a műsor után milyen sokat jelent majd az együttesünknek, a Miusnak, amit az akkori párommal, Álmos Gergellyel alapítottunk. Ehelyett a zenekarnak is, a kapcsolatnak is vége lett, két-három évre megborultam. A lemezkiadóval is elváltak az útjaink.

hot!: A Dénes Viktorral való találkozás adta vissza az életkedvedet?

H. J.: Még benne voltam az X-Faktor­­ban, amikor Miskolcon, a színháznál dolgoztam. Viktor azonnal el akart kezdeni udvarolni, de körülöttem még zűrzavaros volt minden, nem akartam belemenni egy új kapcsolatba. Aztán amikor visszamentem Miskolcra, kialakult minden, nagyon hamar összeköltöztünk. Viktor Budapestről ingázott két évig, aztán szabadúszó lett, majd az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikusnak. Négy éve házasodtunk össze.

Horányi Juli
Dénes Viktorral négy éve házasodtak össze - Fotó: Horányi Juli / hot! magazin

hot!: Hogy kerültél a Madách Színházhoz, a Six című musicalbe?

H. J.: Caramellel és Veres Mónikával dolgoztam együtt. Nika belelkesített, hogy jelentkezzek a Six castingjára. Két királyné szerepére is meghallgattak, majd maga Szirtes tanár úr hívott fel, hogy én vagyok Aragóniai Katalin. Nagy kihívás, nagyon élvezem, és most a saját zenei projektekről átkerült a fókusz a színpadra. 

Egy dolgot viszont továbbviszek: nagyon foglalkoztat a nők helyzete a zeneiparban, ami nem csak az én problémám. Arénát és Budapest Parkot megtöltő közönsége mindössze két-három énekesnőnek van itthon. A nők a perifériára szorulnak. Ez nem hiszti – igazi probléma! Szívügyem, hogy azok a női előadók, akik jó zenét alkotnak, jól énekelnek, jó gondolataik vannak, érvényesülhessenek.

 

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás