Magánban szúrták el a vérvétel „élményét”

Vérvételre vártam a napokban kora reggel egy SZTK-ban, fáradtan, álmosan. Az előttem lévő kisfiú olyan keservesen kezdett el sírni, amikor bevitték, hogy nekem is sírhatnékom támadt. Nem bírtam abbahagyni, ki kellett mennem az udvarra megnyugodni. Mostanában kissé érzékeny vagyok. Tudom, hogy ez nem a világvége és nem vészes, de eszembe jutott, amikor a mi nagyobbik fiunktól vették a vért. Annyira rosszul sült el az egyik alkalom, hogy utána egy évig emlegette.

Elhúzódó betegség miatt javasolta az orvos, hogy végeztessünk allergiatesztet, az majd mindent kimutat, ami számunkra fontos lehet. Vettek sajnos már tőle vért, az nem viselte meg. Na de itt, egy magánklinikán, 36 ezerért! sikerült maradandót alkotnia az asszisztensnek. Eleve egy vastag tűvel ment neki egy akkor négyéves gyerek vénájának – nem kellett volna hagyni –, aztán amikor nem találta a megfelelő helyet, összevissza szúrkálta, majd nyomkodta, szinte kicsavarta a gyerek karjából a vért. Nagy nehezen sikerült csak „kisajtolni” belőle valamit, és ehhez mind a két karját össze kellett rondítani.

Nézni is nehéz volt az egészet, nem még közreműködni benne. Ordított a fájdalomtól. Mind a ketten sírtunk. Ilyen ügyetlen, érzéketlen, hozzá nem értő vérvevővel még nem találkoztam. Ráadásul mindezt mérhetetlenül nagy közönnyel. Egy fél délelőtt ráment, hogy megvigasztaljam a kicsikét, aki ezek után jó két hétig fájlalta a lila és kék színben pompázó karjait. Ott kellett volna hagyni, de magam sem tudtam, mivel teszek jót. Kár volt. – Ez a legvékonyabb tű, miről beszél? – vágta rá, amikor megkérdeztem, hogy ez így valóban ok-e?

Aztán egy év múlva muszáj volt újra vért venni a kisfiamtól, hát, mindenki vacakul volt a ténytől. Sima állami kórház, semmi extra jópofizás, de egy-két kedves gesztus a gyerek felé igen. Gyorsan, szinte észrevétlenül, vékony tűvel dolgoztak, és a „rászállt a pillangó a karodra” dumával úgy „elkábították”, hogy csak az emlékek miatt remegett meg egy kicsit.

Szóval ennek a sztorinak nincs különösebb konklúziója, mert nemtörődöm emberek mindenhol vannak. De ha tudom, hogy egy kiskölyök jön hozzám vérvételre, akkor nem egy méretes, felnőttnek való tűt vágok a vénájába. Fapofával. Rengeteg pénzért. Hiába a csilli-villi klinika, meg az időpont, meg a nyájas duma, ha ennyit tudnak. Itt legalábbis. Soha többé nem teszem be a lábam.