A 19. században gomba módra szaporodtak szórakozóhelyek, majdnem mindegyik házban mulató, kocsma, kávéház vagy éppen dalcsarnok működött. A Király utca és a környéke volt a legjobban pörgő és valószínűleg a legnagyobb budapesti vigalmi rész.

Az angol trónörökös is itt mulatott

A Kék Macska a Király utca az egyik leghíresebb mulatója, de nem csak híres, hanem hírhedt is volt„ – mesélte lapunknak Bóka B. László, Erzsébetváros kultúrtörténésze, miközben elindultunk a múltidéző „mulatótúrára”. „A tulajdonos után 1855-ben Feistinger dalcsarnoknak hívták, csak valamivel később, 1864-ben keresztelték át Kék Macskára.” „Ez volt az első olyan igazi pesti mulató, ahol nemcsak enni és inni lehetett., a tulajdonos ugyanis kitalálta, hogy mi lenne, ha mindenféle pajzán jeleneteket, kuplékat adnának elő a fellépők?„ – idézte fel a kezdeteket Bóka B. László, és azt is elmondta, hogy rövid idő alatt olyan híres lett a hely, hogy számos közismert ember, korabeli sztár és híresség is megfordult benne. „Állítólag egyszer maga az angol trónörökös is itt szórakozott – természetesen inkognitóban.” „Sokszor olyan hatalmas balhék voltak, hogy a rendőrségnek is közbe kellett avatkoznia” – mondta a szakember.

Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs

A Fekete, a Tarka és a Vörös

„A Kék Macska mellett megnyílt a Fekete, a Tarka és a Vörös Macska is. A Fekete Macska a mai K11 művelődési ház helyén, a Király utca 11-ben volt. A Vörös Macska a Király 47-ben működött, viszont a leghíresebb, a Kék Macska pontos helyét nem lehet tudni. Van, aki a Király utca 15-re, más pedig a 9-be tippeli„ – mutatta meg a helyszíneket útikalauzunk.

Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs

De mi is az a dalcsarnok?

„Említettem, hogy a Kék Macskát eleinte Feistinger dalcsarnoknak hívták.„ „Ennél a dalcsarnok kifejezésnél álljunk meg egy pillanatra!” „Ma pontosan tudjuk, hogy ha bárba, lokálba, romkocsmába, partira, varietébe vagy mulatóba megyünk szórakozni, akkor mire számíthatunk.„ „Régen minden mulatót dalcsarnoknak hívtak hivatalosan, csak erre adták meg a rendőrségi engedélyt” – elevenítette fel a korabeli szokást Erzsébetváros kultúrtörténésze. „Akkoriban vagy a ház nevével, vagy az építtető nevével, vagy pedig a tulajdonos nevével kapcsolták össze a helyeket.” „A legtöbb dalcsarnok a Király utcában és a környékén nyílt.„ „Az emberek aztán egymás között rangsorolták ezeket. Volt a bretli (a német bret, azaz színpad szóból származik – a szerk.), a zengeráj (a német zengerej szóból származik – a szerk.) és a chantant (francia szó, jelentése énekes kávéház – a szerk.)”. „Mindegyikben műsor várta az embert.„ „A legócskább hely, mindennek a legalja a bretli volt.”

Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs

Aki műsorozott, az kalapozott

Bóka B. László felidézte, hogy akkoriban Ferencvárosban tízezren, Lipótvárosban huszonegyezren, belvárosban huszonötezren, Józsefvárosban negyvenkétezren, Terézvárosban (Teréz-és Erzsébetváros ekkoriban még együtt volt – a szerk.) hetvenegyezeren éltek. – Pest lakosságának több mint a fele a Terézvárosban élt, és hát hol nyílt volna a szórakozóhelyek garmadája, ha nem a Király utcában és a környékén? „Itt éltek a legtöbben, jószerivel zsidó alsó középosztály, és nekik erre volt igényük.” „Meg se tudtak volna mást fizetni. Olyannyira, hogy hogyha belépő díj is lett volna, akkor a szórakozóhely üresen kongott volna.„ „Az emberek spontán érkeztek és a műsor is spontán alakult.” Nem volt a tulajjal szerződés és fellépti díj sem.„ „Azt mondták: „Csinálj amit akarsz, és a végén kalapozz! Szedd össze, amit adnak, az a tiéd!”” – mondta a kultúrtörténész.

Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs

A kávéház volt a menedék

„Az 1860-as években és az az első világháború végén is Budapest a kávéházak városa volt.„ „Mindenki oda akart menni, mert otthon a sötétben poloskák, egerek, svábbogarak voltak.” „A kávéházban ellenben meleg volt, nem volt megfizethetetlen a fogyasztás, lehetett ott dolgozni és ismerkedni is.„ „Úgy is mondhatjuk, hogy az emberek elmenekültek otthonról a kávéházba” – sorolta a kultúrtörténész, aki a elmondta, pontosan nem tudjuk, miért szűnt meg a Kék Macska.

Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs

Somossy Károly, aki mindent vitt

„A Nagymező utcában, a mai Operett Színház helyén, Somossy Károly 1894-ben megnyitotta a Somossy Orfeumot.„ „Olyan hihetetlen „program cunamit” hozott azokra az ócska kis szórakozóhelyekre, amelyek a Király utcában álltak, hogy senki nem volt kíváncsi az ottani fellépőkre és elsorvadtak ezek a szórakozóhelyek.” „Az Orfeum lett a trendi. Mindenki „a Somossyt” akarta nézni, mindenki oda akart menni, ahol annak az embernek a kezében volt a szórakoztatás, aki megtanította Budapestet mulatni.„