Náncsi néni, az időtálló családi vendéglő

„A szüleim indították a vendéglőt, kezdetben három fővel: egy szakács, édesapám volt a felszolgáló, édesanyám pedig a pultban volt. Ekkor, 1980-ban, amikor elkezdték, még csak az 1905-ben épült ház állt, és a mostani kerthelyiség helyén növényekkel teli őskert burjánzott – tudtuk meg Schädler Zsófitól, „apu”, azaz Schädler Frigyes nagyobbik lányától, aki édesapja mellett édesanyjával, Évával és húgával, Franciskával együtt viszi tovább a legendás, mostanra hatalmas forgalmúvá nőtt, de családias hangulatát mindmáig őrző vendéglőt. És már itt az utánpótlás is, Franci két kisfia: Bendegúz és Benjámin személyében.

„A névadó Náncsi néni Schädler Frigyes egyik nagymamája volt, akit az Anna sváb becézéseként Náncsinak szólítottak. Az idő igazolta, hogy a Náncsi néni nemcsak a családnak tetszett, bevált a vendégek körében is. Az 1980-ban nyitott családi vendéglő mára több mint 40 főt foglalkoztat, akik közül a Covid alatt sem kellett senkit elbocsájtani a törzsvendégek hűségének is köszönhetően, hiszen az elviteles ételrendelés a járvány előtt, alatta és most is működik. Persze, aki teheti, naná, hogy helyben fogyaszt, bolond lenne kihagyni ezt az élményt!

A Náncsi néni szinte állandó teltházzal üzemel, legalábbis nem tanácsos asztalfoglalás nélkül beállítani, mert könnyen előfordulhat, hogy lemaradunk a köztudottan a világ leghatalmasabb, legkönnyedebb és legellenálhatatlanabb túrógombócáról, vagy például a legporhanyósabb-ropogósabb kacsacombról, netán Anyukám zöldborsóleveséről, vagy éppen egy jó spárgás fogasról. És akkor még nem beszéltünk a rántott velőről és hozzá a házi tartárról, vagy éppen a Saját zsírjában pirított kacsamájfalatkáról, kislábosban tálalva, friss kenyérrel. Zsófitól megtudjuk, hogy az étlap és a kínálat a család kedvenceiből, az anya és a nagymama tradicionális receptjeiből áll össze, amelyet az évek során a vendégek ízlése szerint alakítottak át úgy, hogy igény esetén a mentesen étkezők is élvezhessék a Náncsi néni konyháját.

Ne feledkezzünk meg a helynek az úgynevezett kamrapolcokon található, de otthonra is megvásárolható házi baracklekvárjáról, vagy a húsokhoz nélkülözhetetlen, nyálcsorgatóan ízes és látványos Náncsi-féle savanyúságspecialitásairól sem!

„Belül van egy kis spájzhelyiség, ez is apám ötlete volt, hogy itt, a házi finomságokkal teli polcok közt tényleg otthon érezze magát a vendég” – meséli Zsófi, és mi csak megerősíteni tudjuk a tényt.

Az ételek mellett a hangulat és a fogadtatás is elsőrangú, a berendezés ugyancsak a Schädler család jó „gusztusát” dicséri. Az ember már egyszerűen attól is jól érzi magát, hogy ott van, hát még ha kihozzák az ételt és falatozni kezd.

A Náncsi nénit az idő igazolta: a családi vendéglátásnak a felgyorsult világ modern gasztrokultúrájában is van jövője.