Otthon, otthon – Renáta útja a budapesti bulinegyedből a Csíksomlyói búcsúra – Ezt nézd!

Az Otthon, otthon című, a 2020-as elmaradt csíksomlyói búcsúról készült dokumentumfilmet idén pünkösdkor a brüsszeli Magyar Intézetben is bemutatják, jelölték a Magyar Mozgókép Fesztiválon a Magyar Filmdíjra. A filmről Sebestyén Renáta főszereplőt, a két rendezőt, az ötletgazda-forgatókönyvírót, és a producert kérdeztük.

A film csodálatos Budapest-képei között láthatjuk Sebestyén Renátát, amint a stáb elkíséri a budapesti bulinegyedbe, a Rácskert nevű mulatóba, ahol időnként gyimesi táncházat tartanak. Nagy Anikó Mária, a film Budapesten forgatott részeinek a rendezője a Metropolnak elmondta: „Az ottani táncház amolyan osztálytalálkozó Renátáék számára, kis túlzással a világ különböző szegleteiből érkeznek gyimesi fiatalok, hogy az angol vőlegények és nem mindig józan barátaik, és úgy általában: a sokszínű forgatag kellős közepén beszélgessenek és táncoljanak hagyományos gyimesi táncokat. Egyszerre volt torokszorító és barátias ez az összejövetel. Még annak is honvágya támadhat egy ilyen társaságban, aki nem is gyimesi.”

Sebestyén Renáta, az Otthon, otthon főszereplője

– Mit szólt a megkereséshez, mi volt az első gondolata, benyomása, amikor felkérték, hogy legyen a főszereplője az Otthon, otthonnak?

– A járványhelyzet miatt nehéz dolga volt a stábnak, szinte egy napra előre is alig lehetett tervezni. Számos bizonytalanság nehezítette a szereplők megtalálását, hiszen azt sem lehetett tudni előre, hogy egyáltalán indulhatnak-e zarándokcsoportok Csíksomlyóra. A forgatás előkészítésének fázisában még csak a stáb helyi ismerőse voltam, aki próbált információt szerezni a dolgok alakulásáról. Akkor még magam sem tudtam, hogy a végén ilyen mértékben bevonódok a film készítésébe.

– A várakozásaihoz képest utólag milyen nyomot hagyott önben a karanténbúcsún való részvétel? Van-e hatással a mostani életére?

– Általában inkább befele figyelek a zarándoklatok alatt, mégis hiányérzetem volt, hogy nem éreztem magam körül a szokásos tömeget, és hogy nem a hegyen volt a mise. Így rákövetkező évben sokkal jobban értékeltem a közösséget és mezítlábas ünnepet a nyeregben.

– Mennyire okozott gondot természetesen viselkedni otthon a szüleivel, a falubeliekkel a kamera előtt?

A stáb olyan találkozásokat, helyzeteket dokumentált, amelyek egyébként is elő szoktak fordulni, így a természetesség adott volt. A rokonoknak, barátoknak köszönhetően mondhatni nem is lehetett volna másképp. Az ő hozzáállásuk, jelenlétük nekem nagy segítség volt az egész forgatás alatt. Azt hiszem, a falubeliek sem törődtek különösebben a kamerákkal.

– Mit szólt a filmhez a család, a barátok?

– Talán a legnagyobb elégtétel számomra, hogy többen is megfogalmazták – idősebbek és fiatalabbak is –, hogy sok, a filmben elhangzó gondolattal rezonáltak vagy akár reprezentálva érezték magukat. Családi „albumként” pedig vicces lesz visszanézni magunkat évek múltán. Megkockáztatom, hogy még akár megható is.

– Vajon mit adhat ez a film a közönségnek?

Bízom benne, hogy a konkrét helyzeten és szereplőkön túlmutatva, tágabb dimenziói is érvényesülnek a filmnek. Az egyéni és csoportos út- és otthonkeresés az aktuális társadalmi, politikai viszonyoktól függően vagy függetlenül nem csak Gyimes vagy csíksomlyói pünkösdi búcsú „rajongók” számára lehetnek releváns kérdések, és nem csak járvány idején.

Lukácsy György forgatókönyvíró

– Ön a film ötletgazdája is. Hogyan született meg a karantén alatti, a meg nem tartott csíksomlyói búcsún való forgatás ötlete?

– Barátainkkkal már a pünkösdi búcsún való részvételünket terveztük, amikor kitört a járvány. Csalódottak voltunk, hogy nem mehetünk Csíksomlyóra. Miközben a sebeinket nyalogattuk, eszünkbe jutott: talán éppen az volna izgalmas, ha filmre vennénk ezt a példátlan helyzetet. A somlyói búcsú több évszázados hagyományát ugyanis 1990 előtt a Ceausescu-diktatúra is csak megzavarni tudta, de megtörni nem. El sem tudtuk képzelni, milyen lesz a pünkösd ilyen körülmények között. Rendesen több százezer ember gyűlik össze az egész Kárpát-medencéből. Kíváncsiak voltunk, hogyan fest a búcsú a rendkívüli évben.

– A várakozásokhoz képest, hogyan alakult a munka, mennyire lett más a film?

– Alapvetően a búcsút szerettük volna dokumentálni a járvány idején, de a nehézségek újabb és újabb ötletekre indítottak bennünket. Szembe kellett néznünk azzal, hogy át sem léphetjük a határt. Ezért megkértük székelyudvarhelyi barátunkat, Szabó Attila filmrendezőt, hogy munkatársaival rögzítsék a zarándoklatot. Örömünkre szívesen vállalták. Már „csak” egy főszereplőre volt szükségünk. A gyimesközéploki Sebestyén Renáta igazi ajándék a filmünk számára. Fiatal, szókimondó és tele van humorral. Hagyományos neveltetéséből következő vallásosságát immár budapesti lakosként egy nagyvárosban éli meg. Személyében ráadásul egy nemzedéki kérdés is a felszínre bukkant: menjek vagy maradjak? Azaz: hol szeretné berendezni otthonát, a szívének oly kedves Gyimesben, vagy a megélhetést és a nyüzsgő életet ígérő fővárosban. A budapesti forgatást a Renátához hasonló utat bejáró Nagy Anikó Mária rendező dolgozta fel: ő annak idején Csíkszeredából költözött Budapestre, ezért is volt különösen érzékeny Renáta történetére. Amikor a filmet saját közegében, Gyimesközéplokon vetítettük, a fiatalok magukra ismertek Renáta történetében és dilemmájában, ami számunkra komoly visszaigazolást jelentett.

– Mi volt a szándéka, célja a filmmel?

– Az Otthon, otthon legfontosabb üzenete talán maga a zarándokút: az, hogy érdemes egy hosszú és megerőltető séta során átgondolkoznunk, átimádkoznunk életünk fontos kérdéseit. A zarándokút éppen az elcsendesülésről, a megállásról szól.

– Ez a film már idáig is számos elismerést kapott, most díjra jelölték a Magyar Mozgókép Fesztiválon – mi a siker titka?

– Az Otthon, otthon egy áldásos együttműködésnek köszönheti, hogy megszületett. Egy filmforgatáson a vita természetes. Hát még ha két országban, egymással online kapcsolatban kell dolgozni... Mi azonban a nehézségek ellenére is teljes összhangban készítettük a filmet. Ennek a kulcsa természetesen maga Sebestyén Renáta, aki – ez már sok vetítésen kiderült – közvetlenségével és természetességével elbűvöli a nézőket. Mindkét rendező megtalálta vele és egymással a hangot, ami kész csoda, legalábbis ellentmond a közmondásnak: nálunk két dudás is megfért egy csárdában.

Nagy Anikó Mária, a film Budapesten forgatott részeinek rendezője

– Milyen nehézségeket okozott a két külön stáb munkájának összehangolása?

– A koronavírus-járvány rákényszerített bennünket az online kapcsolattartásra, ami időnként valóban hatékonnyá teszi a kommunikációt. De egy film készítésekor rendkívül sok múlik a személyes gesztusokon, visszajelzéseken, amiket csak a „jelenléti”, vagyis valódi találkozásokkor érezhetünk át. Az Otthon, otthont Székelyföldön és Budapesten forgattuk, a vágás és az utómunka Budapesten zajlott. Különösen izgalmas volt várni arra, hogy megérkezzen a nyersanyag Erdélyből.

– Milyen volt itthonról végignézni az otthoni stáb munkáját?

– Mivel az erdélyi forgatásokon nem vehettünk részt, Budapestről izgultunk Szabó Attilának és munkatársainak. Próbáltunk a távolból együtt gondolkozni, végig tartottuk velük a kapcsolatot. Talán ekkor tapasztalhattam meg azt, amit az edzők szoktak mondani: a kispadon ülve jobban izgulnak a pályán levőkért, mint maguk a játékosok. Biztosak voltunk benne, hogy alaposan és körültekintően járnak el Attiláék, de egy dokumentumfilm forgatásakor sosem lehet biztosra menni. A pesti forgatásokon már belevethettem magam a munkába, és hálás vagyok Sebestyén Renátának, hogy bizalommal volt irántam. Az ő történetében és dilemmáiban az én húszas éveimet láttam meg, ezért számomra Renáta kérdései személyes felvetések voltak.

– Mennyiben volt más a karanténos búcsún forgatni?

– Csíkszeredai vagyok, tehát sokszor voltam a pünkösdi búcsún, igaz, mindig a város felől mentünk fel a nyeregbe. A forgatást követő évben egy kicsit enyhültek a koronavírus-járvány miatt elrendelt szigorítások, és mi éltünk is a lehetőséggel. A stáb egy részével, és természetesen Sebestyén Renátával Gyimesközéplokból elzarándokoltunk Csíksomlyóra, vagyis lejártuk Renáta filmbéli útját. Nagyon fontos élmény volt számomra, és lelki értelemben ekkor fejeztük be a film készítését.

Szabó Attila, az Erdélyben forgatott részek rendezője

– Milyen nehézségeket okozott a külön magyarországi stáb és a külön erdélyi forgatócsoport munkájának összehangolása?

– A közös munkát a járványhelyzet szülte, mi ugyanis azért kerültünk képbe, mert a magyarországi stáb Székelyföldre utazását ellehetetlenítette a járványhelyzet, ezért végül az én csapatomra hárult az a hálás feladat, hogy végigkísérjük a gyimesi keresztalját a járványhelyzet szigorú szabályai közt zajló csíksomlyói búcsún. Sebestyén Renátát megismerve, aki amúgy kontaktszemélyből vált főszereplővé, nyomban rájöttünk, hogy sokkal több van ebben a történetben, hisz egy olyan sorsot ismerhettünk meg, amellyel rengetegen tudnak azonosulni, így a film nemcsak a kivételes (maszkos) búcsút mutatja be, de Renáta út-, otthon- és istenkeresését is, ami talán még mélyebbé teszi a történetet. Valójában a legtöbb zarándok ugyanezekkel a kérdésekkel érkezik Somlyóra, a válaszok pedig talán ott vannak a filmben. A film azonban nemcsak főszereplője, tematikája, gyártási folyamata, de mindkét rendezője révén „kétlaki”, hisz Nagy Anikó Mária is Székelyföldön született, és én is belekóstoltam egyetemistaként az anyaországi létbe.

– Személy szerint hogyan élte meg a forgatási folyamatot – mit adott önnek, és mit adhat a nézőnek?

– A forgatás minden pillanata izgalmas volt, hisz 10 napon át dolgoztunk, legtöbbször hajnaltól napnyugtáig, nagy élmény volt megismerni a gyimesi embereket, fiatalokat, ilyen csíksomlyói búcsún pedig még sosem vettem részt, hisz a máskor hömpölygő több tízezres tömeg helyett egyetlen keresztalja vitte végig a Gyimeseken a keresztalját Csíksomlyóra.

– Mennyiben volt más a filmbeli, meg nem tartott búcsún forgatni?

– Többször vettem már részt a búcsún, forgattam is, de a 2020-as év teljesen más volt, a zarándoklat elmaradt, a félmilliós tömeg helyett alig 200 ember volt jelen, márcsak ezért is dokumentálni kellett.

– Hogyan emlékszik vissza a forgatásra?

– A dokumentumfilmnek szerintem épp az a varázsa, hogy a valóságról szól, tehát nem kintről kell felépíteni, mint egy játékfilmet, hanem bentről, vagyis a valóság elemeit próbáljuk történetté gyúrni. Bár természetesen volt egy felvázolt forgatókönyv, de sok improvizációt is igényelt mindvégig a munka, és éppen ettől volt nagyon izgalmas.

Hajnal Gergely producer

– Mit kapott ettől a filmtől?

– Én régen voltam már Erdélyben. Furcsa volt, hogy ebben az elzártságban, szétszakítottságban a film által jött most újra közelebb. Talán a filmet megnézve a nézőknek is megfogalmazódhat az az érzés, amit közben tapasztaltam magamba, hogy ebben a rendkívüli, szokatlan helyzetben a búcsú talán újra közelebb kerülhet eredeti hangulatához, megéléséhez, azzal, hogy nem hömpölyög a sok tízezres tömeg, a lényegre picit több figyelem juthatott.

– Milyen nehézségeket okozott a két külön stáb munkájának az összehangolása?

– Bele kellett abba szokni, hogy úgy szervezzünk egy forgatást, a közös munkát, hogy több száz kilométer választ el, nem érzékeljük, ők mibe vannak ott, és nem tudunk a helyszínre menni. Sok online értekezlet és nagy bizalom kellett, hogy az ismeretlen és kiszámíthatatlan körülmények között ők a lehető legjobbat hozzák ki a helyzetből. A folyamatot nézve azt mondhatom, hogy kifejezetten jót tett, hogy több szempont volt jelen a kreatív munkában is. A Budapesti felvételeket egy másik stáb forgatta, érthetően picit más szemlélettel. Jó hogy ez a különbség megjelenik a filmben is és lényegében stíluselemé válik. A vágás során a két rendező folyamatosan kapcsolatban volt, így ebben volt egy egység és egy termékeny kölcsönhatás. Nehéz, de jó munka volt közösen és szép gyümölcse lett.

OTTHON, OTTHON I előzetes from Faludi Film and Media on Vimeo.

Eddigi fesztiválszereplések és eredmények

WRPN Women's International Film Festival 2021. (USA) – különdíj

9th Noida International Film Festival 2022. (India) a zsűri díja a legjobb dokumentumfilmnek

Great Lakes Christian Film Festival 2021. (USA) – versenyfilm

Arizona Faith & Family Film Festival 2022. (USA) – versenyfilm

Docs Without Borders Film Festival 2022. (USA) – versenyfilm

10th International Christian Film & Music Festival 2022 (USA) – versenyfilm

VIII. Faith in Film Festival 2022. (USA) – díjra jelölve

Magyar Mozgókép Fesztivál 2022. (H) – díjra jelölve