Elsősorban az oltásellenes körökben terjed az a tévhit, hogy a kórházakban azért halnak meg a betegek, mert „WHO-protokoll” szerint kezelik őket. Ezt a kórházi kezelésre szorult emberek és azok hozzátartozói igyekeznek cáfolni tapasztalataikkal.
Rengetegen mondják el, hogy az orvosok mindent megtettek értük, lelkiismeretesen kezelték a rokonukat, sőt sokszor saját feladatkörüket túllépve is segítettek az egészségügyisek a telefonálásban, a beküldött csomag célba juttatásban, cuccok elpakolásában például.
„Az tuti, hogy ami egy Covid-osztályon megy, az emberfeletti. Apukám tavaly 72 évesen került be, túlsúllyal, cukrosan, magas vérnyomással. 1 hónapig ápolták. De ugyanúgy küzdöttek érte, mint bármelyik fiatalabb, vagy kevésbé problémásabb emberért. És nem tették lélegeztetőre, az utolsókig húzták. Felépült, itt van velünk. Borzasztó, hogy mennyire nem ér már semmit a tudomány, semmi bizalom nincs az orvosok felé. Mindenki mindent IS jobban tud...” -osztotta meg tapasztalatát és véleményét egy hozzátartozó.
„Ezt én is tanúsíthatom... mindent megtesznek az orvosok a betegek gyógyulása érdekében. Apukámat kezelték... de sajnos halál ellen nincs orvosság. Aranyosak, kedvesek, türelmesek, empatikusak. Le a kalappal előttük” – írta egy hozzátartozóját elvesztett ember.
Egy orvos is hozzászólt a témához. Elmondta: vannak ugyan ajánlások, mint a WHO vagy az Orvosi Kamara ajánlása, de minden beteg esetében egyénre szabottan döntenek. A körülmények, a beteg állapota, betegségei befolyásolják azt, hogy hogyan kezelik őt.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre