Erős kitörések, döbbenetes sarkkörnyéki látvány és egy rejtélyes űrsün – csak pár a lenyűgöző felvételek eredményei közül, amelyeket a Solar Orbiter első útja során rögzített. Az adatok kielemzése ugyan még csak épphogy kezdetét vette, az már most kijelenthető, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) és a NASA közös projektje a Nap mágneses viselkedésének eddig ismeretlen rétegeit fedte fel, és a folytatásra mindenképp szükség van – írja az ESA honlapján.

 

A Solar Orbiter nevű szondánál közelebb még semmilyen földi eszköz nem merészkedett a Naphoz: a perihéliumon, azaz a Nap és a Föld közötti távolság egyharmadánál járt március végén, a Merkúr pályáján belül, ahol a hőmérséklet már meghaladta az 500 °C-t. Az innovatív technológiának hála, azonban nem károsította a szondát, az tökéletesen végezhette munkáját.

A Solar Orbiter útja során több napkitörést és egy földi irányba lezajló koronakidobódást is rögzített, de a legfurcsább jelenségre, amelyet az alakja miatt űrsünnek kereszteltek a szakértők, még nem találtak magyarázatot. A becenevét a sorozatos, forró és hidegebb gázok generálta tüskeszerű kiugrások miatt kapta a furcsa Nap-viselkedés, amely komoly leckét adott fel a két ügynökség szakembereinek, ugyanis ahhoz, hogy megértsék, mit látnak, minden korábbi felvételt és megfigyelést is újra át kell vizsgálniuk.

 

A sün mellett a másik kiemelkedő eredmény, hogy a szondának sikerült a Nap déli pólusát is megközelítenie, és lenyűgöző felvételeket készített a fortyogó, forró felszínről.

 

A Solar Orbiter fő tudományos célja, hogy megértse a kapcsolatot a Nap és a helioszféra között. A helioszférát egy nagy buborékként lehet elképzelni, amely a naprendszerünk bolygóit veszi körül, és elektromos töltetű, mozgó pólusokkal van tele, amely a Napszeleket eredményezi. Mivel azonban ez egy nagyon komplex terület, az eredmények kinyerése még akár évekbe is eltelhet. Azonban a szonda jól vizsgázott, így pedig újabb távlatok nyílhatnak az űr-, és azon belül is a Napkutatások előtt.