Életvidám, cserfes kislány a most 12 éves Haszmann Lilla, akinek egy percre nem áll meg sem a keze, sem a lába. Arcáról le sem lehet törölni a mosolyt, ami még úgy is látszik, hogy hatalmas, FFP2-es maszk fedi jó részét. Nem látható szája helyett világító szemei mosolyognak, és vele örül az őszi napsütésben a szőkén szálló haja, a törékeny teste körül libbenő pörgős szoknyája, de még a szép cipője is, amit egy fontos alkalomból vett fel – tudta meg a Bors.

Lillus múlt hétvégén már egy transzplantáltak családi hétvégéjén is részt vett, ahol a lovagi tornát is kipróbálta – Fotó: Bors

Lilla fényképeit is kiállították pénteken megnyílt, „Életem a szervátültetés után” című kiállításon, amit az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban rendeztek. A táralton szervátültetett emberek mutatják meg fotóikkal, hogy milyen az életük a transzplantáció után. A 30 éves jubileumát ünneplő Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért közhasznú civilszervezet által kiírt pályázatra rengeteg pályamű érkezett, a munkákat szakmai zsűri értékelte.

Más szívével él

Lilla nemrég új szívet kapott. Az édesanyjától és édesapjától, fogantatásakor kapott szerv ugyanis felmondta a szolgálatot: a koronavírus tette tönkre. Az a vírus, ami úgy jött, rombolt és győzedelmeskedett Lilla családja felett, hogy azt sem tudták, a kicsi lány egyáltalán elkapta a fertőzést. Tüneteket ugyanis nem okozott. Lillát április 27-én transzplantálták a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, találkozásunkkor mégis úgy szalad fel előttem a lépcsőn a második emeletig, hogy követni is alig lehet. Én még akkor is fulladok, mikor ő már rég végignézte a teljes kiállítást, és végre meg tudom állítani beszélgetni. Anyukája messze ül le tőlünk, ugyanis Lilla akar interjút adni a Bors újságírójának.

Tavaly december volt, amikor nagyon fájt a hasam és a fejem, hánytam is két hétig. Anyu és a nagyi december 30-án vitt be a Heim Pál Gyermekkórházba. Azt mondták, hogy másnap reggel hazamehetek, de reggel átvittek a szívkórházba. Pont szilveszter napján!” – meséli őszinte felháborodással a hangjában.

Lilla összesen négy és fél hónapot töltött kórházban – Fotó: Bors

Ráz a néma sírás

Megértem, de nem a szilveszter miatt, hanem azért, mert kiderült, Lillának súlyos szívizomgyulladása van. Sokáig próbálták gyógyszerekkel kezelni, ám január végére olyan rossz lett az állapota, hogy műszívet kellett a szívébe ültetni. Az apró, bonyolult szerkezet segítette onnantól kezdve a szívét verni, Lilla meg is mutatja a visszamaradt heget.

Sokáig úgy hittük, hogy a műszív segít, és ha megerősödik a szívem, hazamehetek. De ahogy próbáltak lehozni a gyógyszerekről, mindig újra hánytam és nagyon rosszul voltam. Aztán április 27-én este lefeküdtem aludni, anyu is hazament. De pár óra múlva mégis anyu ébresztett, hogy most lesz a műtét. Steril fürdőt kaptam, teljesen tetőtől talpig, aztán új szívet. Nagyon nem örültem az újabb műtétnek, de azt már nagyon vártam, hogy utána jobban legyek” – folytatja Lilla, és miközben engem ráz a néma sírás, a lábai ritmikus ringásában keresek megnyugvást.

A kislány sorolja a rideg tényeket, menne már tovább, neki itt ma dolga van, több interjút is kell adnia. Hamar érünk a végére.

„Nagyon gyorsan jobban lettem a műtét után, három hét múlva hazamehettem. De nem ehetek semmilyen zöldséget, gyümölcsöt és olajos magot! Csak citromot, narancsot és banánt. De legalább biciklizni már lehet, amikor nem a steril szobában vagyok” – darálja Lilla, és már suhan is tovább a szép szoknyájában, a kopogós cipőjében. A haja libbenése még velem marad, amikor anyukája mégis leül mellém.

Kivel történik?

„Azért nem volt ilyen egyszerű, de örülök, hogy ő csak ennyire emlékszik” – mondja mosolyogva Csörgő Brigitta, és én készséggel elhiszem.

„Amikor tavaly hányni kezdett, a háziorvosunk koronavírus-karanténban volt, csak telefonon tudtunk konzultálni, ő mondta, hogy ha nem javul, vigyük kórházba. Ott azt mondták, csak egy kis folyadékot kap, reggel hazavihetjük. Anyukám maradt bent vele, én hazajöttem, reggel hétkor pedig a nagyi hívott, hogy ha jövök, már egy másik kórházba menjek, mert baj van. Mire január 30-án megkapta a műszívet, már olyan gyenge volt, hogy csak feküdt és annyit mondott: »Anyu, nagyon fáj!«” – meséli Brigi. Eddigre Lilla szívén már hegesedés is volt, ami a vírus szövődménye.

„Az osztálytársai között volt több koronás, de Lillának semmi tünete nem volt, nem is gondoltunk rá, hogy teszteltetni kéne. Az ember mindig azt gondolja, vele nem történhet ilyesmi… Februárban került fel a transzplantációs várólistára, amikor már látszott, hogy nem fog rendbejönni a szíve. El kellett mondanom neki, hogy más szívével fog tovább élni, ami ellen sokáig tiltakozott, majd sírt, és azt kérdezte: »Miért kell, hogy valaki meghaljon miattam?« Ahogy Lillusnak, nekem is meg kell tanulnom elrendezni magamban, hogy honnan van a szív, miért is élhet ma a kislányom. De én úgy hiszem, ennek így kellett történnie.”

A szívszöveteket roncsolja

Ugyan a legtöbbször a tüdőben okozott tünetekről, a légzési nehézségekről lehet hallani, a koronavírus a szívben és az érhálózatban is pusztít.

„A koronavírus olyan alattomos betegség, ami nemcsak a tüdő, hanem a szív- és érrendszer sejtjeit is megtámadja és gyulladást okoz. A koronavírusos betegeknél gyakori a szívizomgyulladás, ami szívelégtelenséggel, szívgyengeséggel és ritmus­zavarral jelentkezhet. A szívizomsejtek és az erek gyulladása miatt a szív teljesítménye is csökken” – mondta a Bors kérdésére egy kardiológus, hozzátéve, az, hogy Lillához hasonlóan transzplantációra van szükség, nem meglepő, ma már egyre több esetről tudni.

A Bors információi szerint pedig most is kezelnek műszíven gyereket a Lilláéhoz hasonló tünetekkel.