„A Tanítsunk Magyarországért egy olyan mentorprogram, amelyben egyetemisták foglalkoznak kistelepüléseken élő általános iskolás, 7-8. osztályos tanulókkal, segítenek nekik élményeket szerezni, megszerettetik velük a szakmákat és felkészítik őket a középiskolában rájuk váró feladatokra” – mondta a programról dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, hozzátéve: nagyon büszke a programban részt vevő mentorokra.

Kontra Kincső mentor

„Mielőtt mentorokká válunk, részt veszünk egy egyetemi kurzuson, ami felkészít minket, hogyan foglalkozzunk a diákokkal” – számol be a Metropolnak Kontra Kincső mentornagykövet a Miskolci Egyetemről.

„Én két éve tanítok heti rendszerességgel 4-5 fős kiscsoportokban. A diákjaim már 8. osztályosok. A legfontosabb, hogy nyissuk ki előttük a világot, adjunk nekik motivációt, jövőképet, hiszen sokuk még a falu határát sem hagyta el. Rengeteget beszélgetünk, számos olyan dolgot mondanak el nekem, amit másnak nem, hiszen egyszerre vagyok a barátjuk és a tanítójuk is. A járvány után gyárlátogatásokat szeretnék szervezni, hogy lássák, milyen alternatívák vannak. Nem csak tanulunk, hanem foglalkozásokat is tartunk. Az én foglalkozásaimon nagyon türelmesek, öröm látni, ahogy segítenek egymásnak. Például az egyik kézműves foglalkozáson volt egy lány, akinek nehezen ment a feladat, és nagyon jó volt látni, ahogy egyből odamentek, és segítettek neki, vagy, ahogy egymást szépen megvárva adták át a ragasztópisztolyt. A legfontosabb, hogy szívvel csinálja ezt az ember, mert ezt ők nagyon érzik. Én szívből tanítom őket, éppen ezért kicsit nehéz nekem, hogy csak két évig fogom a kezüket, jó lenne őket tovább kísérni az úton. A jegyeik és a magatartásuk is javult, ez egyértelműen bizonyítja a program hatékonyságát”

Kincső az egyik diákjával

Schwarcz Anna Kata gyógypedagógus hallgató is mentor, aki elmesélte lapunknak tapasztalatait:

„Én 7. osztályosokat tanítok. 8 gyerekre jut két tanár. Ezek a gyerekek nagyon le vannak maradva, ha meglátnak egy feladatlapot, megijednek, hiszen nehezen írnak és olvasnak. Ezért játékokkal igyekszem tanítani őket. Az Activity például kiváló, hiszen nagyon sok olyan szó kerül elő benne, amit ők életükben először hallanak. A Monopoly-t is nagyon szeretik, hiszen ők dönthetnek, mire költik a pénzüket. A nagy kedvenc a Dixit nevű játék. Számomra a legnagyszerűbb élmény, amikor megkaptam egy halmozottan hátrányos helyzetű, nagyon csendes, nehezen megnyíló visszahúzódó kisfiút. Aztán egyszer Dixitet játszottunk, és a kisfiú hirtelen kinyílt, boldog volt és kommunikatív, még rá is szólt az egyik lány: „De hát te nem is szoktál beszélni?” – mondanom sem kell, milyen boldog voltam. Nekem az is visszacsatolás, hogy jól végzem a munkámat, mert boldog arcokat látok. A járványhelyzet miatt sajnos most nem tudunk kirándulásokat szervezni, pedig nagyon el szeretnének menni Budapestre megnézni az Országházat, mozizni vagy hamburgerezni, egy ilyen nap az ő életükben nagyon különleges. Fontos, hogy lássanak példaképeket , például roma származású diákjaim találkozhassanak szintén roma tehetséges sportolóval vagy zenésszel. Kitöltöttünk motivációs teszteket is az én táblagépemen, ez is nagyon tetszett nekik, hogy ők nyomhatják le a gombot. Az eredmények alapján sokan szakácsok, cukrászok, eladók lehetnek. Az egyik fiú például nagyon szeretne pék lenni, ha javul a járványhelyzet, elviszem egy ismerősöm pékségébe, így meg tudom neki mutatni, hogyan néz ki ez a szép mesterség, be tudom vinni a kulisszák mögé!” – meséli lelkesen a diákmentor.

Schwarcz Anna Kata a Tanítsunk Magyarországért egyik lelkes mentora