Haraszti Irén semmi másra nem vágyott jobban egész életében, mint az anyaság átélésére. Többször is elvetélt, de ezek a szomorú esetek nem szegték kedvét. Miután Kovács Imrével házasságot kötött, részt vettek a lombikprogramban. A nő ikrekkel esett teherbe, ám az egyik magzat hat héttel ké­sőbb elhalt. A másik egészségesen fejlődött, Irén pedig veszélyeztetett terhesként táppénzre ment. Már a nyolcadik hónapban járt, amikor a torka megfájdult és felszökött a láza.

Március 1-jén befektették a debreceni kórházba, nőnapon pedig, a terhesség 36. hetében átszállították a klinikára, hogy elvégezzék a császármetszést. Két percig ölelhette.

(Forrás: Bors)

16 évig várt az anyaság csodájára, de csak két percet tölthetett együtt a feleségem a kisfiammal– mondta a Borsnak Imre, Irén férje. Az egészségesen született Imikét az anya még megölelhette, de aztán az asszonyt visszaszállították az intenzív osztályra. Irén éppen erről írt a férjének az utolsó üzenetében.

A baba már két hónapja otthon van édesapjával és 18 éves féltestvérével, Melindával. Szépen fejlődik, és természetesen fogalma sincs édesanyja kálváriájáról.

Hiába mondták meg az orvosok, hogy fel kell készülnöm a legrosszabb lehetőségre, gondolni sem voltam hajlandó arra, hogy Irén meghalhat – csuklott el Imre hangja. A férj engedélyt kapott, hogy hetente kétszer, teljes védőöltözetben meglátogassa a Budakeszi Korányi Pulmonológiai Intézet Covid-intenzív osztályán mélyaltatásban fekvő, műtüdőre kötött fe­leségét.

Rengeteget beszéltem hozzá, és lejátszottam Imike telefonomra felvett sírását. Kétszer is láttam, hogy Irén erre könnyezve reagált. Innen tudom, hogy lelkileg jelen volt – mesélte a férj.

– Irén karja alá Imike egyik ruhácskáját is betettem, hogy érezze a kisfiunkat! Megérezte a bajt, Irén állapota folyamatosan romlott. Az orvosok megállapí­tották, hogy csak a szív- és tüdőátültetés ment­heti meg az éle­tét. Először fel is tették a várólistára, de aztán törölték ró­la, mert kiderült, hogy nagy valószínűséggel az asszony szervezete nem bírná ki a komoly beavatkozást.

Péntek reggel telefonált az orvos, hogy Irén keringése összeomlott, és ha szeretnék tőle elbúcsúzni, azonnal üljek autóba. Hozzátette, könnyen előfordulhat, hogy mire megérkezem, már meghal. Kép­telen voltam elindulni, mert csak a jóra szeretnék em­lékezni. Ismerem ma­gamat, tu­dom, hogy azonnal összeestem vol­na, ha csak az üres ágyat látom, esetleg a kezeim közt hal meg – mondta Imre, aki a hatodik ér­zéknek tulajdonítja, hogy este 8 óra körül kapott egy erős gyomorgörcsöt.

– Felkiáltottam, hogy úristen, itt baj lesz! 15 perc múlva ismét hívtak a kórházból. Az orvos mély együttérzéssel be­jelentette, hogy bár minden tőlük telhetőt megtettek, nem sikerült megmenteniük Irénkém életét. A szervezete tulajdonképpen saját magát ölte meg. Ez a Covid szövődménye – csuklott el a gyászoló férj hangja. Imikének mesélnek anyukájáról.

(Fotó:

Másfél órával a halála előtt még meglátogatta az egyik ismerősöm. Megkérdezte, hogy bemehet-e hozzá, én pedig arra gondoltam, hogy minden erősítő szó jól jöhet a nejemnek. Az életnek mennie kell tovább. Nekem kell felnevelnem a kisfiunkat, akinek el fogom mesélni, hogy mennyire szerette őt az édesanyja.

Sok adomány érkezik

A Bors előző cikke nyomán a család rengeteg adományt kapott. Imre hálás, amiért ennyi jólelkű ember él az országban.

– Sokan küldtek pénzt és pelenkát. Inci munkáltatója is értékes kupont adott, hogy Imikét elláthassuk – mondta a családapa, és hozzátette: a felesége bankszámláját a tragédia után hivatalból zárolták. A család azt tervezi, hogy Irént Derecskén helyezik végső nyugalomra, a koronavírus miatt zárt koporsóban. Elhamvasztani semmiképpen sem szeretnék.