Mit csinált a tárgyaló delegáció, amelyik nem tárgyalhatott? – Trianon, egészen másképp – Videó

Új filmet láthat Trianonról a közönség 2022 elején, amelynek részletei a január 7-én induló, középiskolásoknak szóló valóságismereti vetélkedőhöz is nélkülözhetetlen információkat rejtenek. A Megafilm gyártásában készült, Béke - A nemzetek felett című dokumentum-játékfilm a több mint százéves történelmi traumát helyezi új megvilágításba és olyan értelmezési keretbe, amely megkönnyíti a feldolgozást, megértést.

Történelmi trauma

Trianon az a történeti trauma a magyarság számára, amelyet minden honfitársunk ismer – vagy legalábbis ismerni vél. Nem ez az egyetlen ilyen sorsforduló hazánk történetében, gondoljunk csak Mohácsra: mennyi új eredményt, ismeretet hoztak a legújabb kutatások. Trianonnal is számos könyv foglalkozik, sok-sok részletet ismerünk, de valljuk be: valahogy nem áll össze egésszé, nem sikerül a helyére kattintani és beépíteni kollektív tudatunkba. Talán többek között azért nem, mert érthetetlenül igazságtalan, méltatlan – ennélfogva felfoghatatlan.

A tárgyalás nélküli tárgyalás

A Megafilm gyártásában készült, Béke – A nemzetek felett című dokumentum-játékfilm ezt az immár több mint százéves „gombócot”mutatja be új megvilágításba és olyan értelmezési keretbe, amely megkönnyíti a feldolgozást, megértést. A film a magyar békedelegációt helyezi középpontba, és feldolgozza a béketárgyalások eseményeit. Ez a fókusz az alkotás és az egész folyamat kulcsmomentuma, hiszen a magyar küldöttségnek nem volt lehetősége elvégezni azt, amivel megbízták őket: magát a tárgyalást. Amikor ugyanis megérkeztek, egész egyszerűen bezárták – lényegében vesztegzár alá helyezték – őket.

Egyáltalán nem volt lehetőségük kapcsolatokat építeni, tájékozódni, érvelni. Folyamatos francia felügyelet alatt álltak, más országok diplomatáival és még az újságírókkal sem léphettek kapcsolatba. Ez a pszichológiailag is rendkívül nehezen feldolgozható helyzet adja a film legfőbb dramaturgiai feszültségét, ami végigkíséri mindazt az elkeseredett, ám kitartó kezdeményezést, aktivitást, amelyet a delegáció Apponyi Albert vezetésével végezett.

A film különlegessége még, hogy a neves hazai történészek mellett francia szakemberek is megszólalnak benne, és érzékletesen festik fel a francia nagyhatalmi törekvéseket, nézőpontot Magyarországgal kapcsolatosan. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy – amint Catherine Horel kutató elmondja – a francia politikusok olyannyira elvakultak voltak, hogy a békeszerződés összeállításakor teljesen figyelmen kívül hagyták a korszellem irányadó eszméit, akkor is, ha ezekre éppenséggel saját honfitársaik hívták fel a figyelmüket.

A szenvedély és hazaszeretet küzdelme

A dokumentumfilmes eszközök segítségével mindezt hűvös, történelmi keretben láthatjuk, ám éppen ez az, ami különösen aláhúzza azt az ellenmondást, amely a szakértők által elmondottakból és a jól megválasztott kosztümös, korhű környezetben zajló jelenetekből átjön: a szenvedély és hazaszeretet küzdelme a kőarcú politikai környezet – az esetenként megvillanó józansággal még inkább aláhúzott – kíméletlenségével, az eleve elrendelt méltánytalansággal, amelynek falát lehetetlen volt áttörni. Ebben a helyzetben szembesülünk azzal, ami a legkevésbé érthető számunkra: a tények, amelyeket látványos grafikai animációk szemléltetnek a filmben, egyáltalán nem számítottak. Nem ez volt a történelem első koncepciós pere, de egy egész nemzetet érintően bizonyára az lehetett.

A filmet Tősér Ádám és Babos Tamás rendezte, Poós A. Márton és Csillag Mano vágta, Fecske Flóra és Vecsernyés János fényképezte, a forgatókönyvet Dombrovszky Linda és Somogyi György írta, zenéjét Moldvai Márk szerezte, a hangmérnök Madaras Attila, a jelmezeket Breckl János, a látványt Horváth Viktória tervezte, a producer Helmeczy Dorottya.