A légkondi előtti időkben mindenki rohant strandolni, amikor 28 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Felfrissülést ugyanis a vízpartok mellett találtak az emberek a melegben. A Római-part és a Palatinus strand volt a sláger már akkor is a fővárosiak életében. Az 1900-as években a budai vízi élet központja a Római volt, 23 csónakház működött itt.

 

 

 

Az újpesi Duna-soron hatalmas volt az élet a Weiser csónakház nyaralótelepén a ’30-as években (Fotó: Fortepan)

 

A Csillaghegyi strandfürdőn 1933-bem így pózolt egy aranyifjú a legdivatosabb úszódresszben a szfinxnek támaszkodva (Fotó: Fortepan)

A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában a hölgyek egymás között is jól érezték magukat, hiszen a teraszon, a női napozóban „férfimentes” volt az övezet (Fotó: Fortepan)

 

A Palatinus strand a mai napig sikeres: 1919-ben nyitotta meg kapuit. Akkor még Duna-parti strandként működött, a medencéket 1920-ben építették. A nagy bővítésre a második világháború után még a hetvenes évekig kellett várni, akkor csaknem kilenc hektárral növekedett a területe. 1987-ben ötpályás vízi csúszdával bővült, napjainkban tízezer ember befogadására, szórakoztatására és pihentetésére képes.

Római parti csónakázás 1941-be, háttérben az Újpesti vasúti híd (Fotó: Fortepan)

 

A Palatinus Strandfürdő az ’50-es években is nagyon menő volt (Fotó: Fortepan)

A Dagályon (egykor Szabadság fürdő) a hatvanas években a hőségben tele volt a medence (Fotó: Fortepan)

 

A Dagály Termálfürdő, Strandfürdő és Uszoda, röviden Dagály fürdő, 1948-ban nyitotta meg kapuit. Sokáig Szabadság Strandfürdő néven működött. Mai nevét a köznyelv már régóta használja, a fürdő mellett a Népfürdő utcába csatlakozó Dagály utca után.

Minden strandon – így a Palatinuson is – volt ilyen ivókút 50 évvel ezelőtt (Fotó: Fortepan)

A rendőrök egyenruhában figyeltek a rendre a Palatinuson a nyolcvanas években (Fotó: Fortepan)