Biológiailag úgy vagyunk kódolva, hogy elhisszük, szüleink biztonságot teremtenek nekünk. Ezért is annyira lesújtó a sötét valóság, ha valamelyik felnőtt érzelmileg elutasító vagy távolságtartó. De mit is jelent ez a viselkedés?

A gyermekkorban történtek nem múlnak el nyomtalanul Fotó: Shutterstock

A szülői elutasítás az egyik vagy mindkét szülő feltétel nélküli és következetes szülői szeretetének, gondoskodásának és támogatásának megtagadása – írja a themindsjournal.com. A gyerekek számára természetes, hogy megerősítést kérnek a szüleiktől, így amikor elutasítással szembesülnek, egyre keményebben próbálják elnyerni anyjuk/apjuk tetszését, ami bizonyos esetekben soha nem következik be… Aki ezt megéli gyermekkorában, jó eséllyel még felnőttként is önbecsülési problémákkal küzd.

Mik lehetnek még a hosszú távú hatások?

Ha az ember hite megrendül, akkor hajlamos mindig a legrosszabbat feltételezni másokról. Első találkozáskor leginkább ezek a kérdések merülnek fel benne: „Miért szeret engem valaki, aki olyan érdekes, mint ő?” Vagy: „Fogadok, hogy hátsó szándéka van!” Ezek olyan negatív, berögzült gondolatok, amelyek még gyermekkorodban alakultak ki a szülői elutasítás eredményeként. Látható, hogy a történtek a későbbiekben is hatással vannak a társas kapcsolatokra.

Gyakran azon kapod magad, hogy visszautasítod a közös programokra irányuló ajánlatokat? Aki hajlamos kerülni az új kapcsolatok kialakítását vagy a meglévők fenntartását, vélhetően hiába küzdött gyermekkorában a figyelemért. Tudat alatt azt hiszi, hogy csak távolságtartással mentheti meg magát a további sérülésektől. Ez a trauma a kompromisszumkészségre is hatással van, az érintett személy inkább függetlenedik, és a saját dolgaira figyel mások helyett. Szintén hosszú távú hatás lehet, ha valaki felnőttként kényszeresen próbál mindenkit boldoggá tenni. Ehhez valójában meg sem kell nyílnia, inkább anélkül okoz örömet, hogy bárkivel megossza érzéseit. Felnőttként kényelmetlenül érintheti a sérült személyt a sebezhetőség kimutatása.

Az elutasított gyerek elkezdi azt hinni, hogy nem méltó a szeretetre, és valami eredendően nincs rendben vele. Terápia vagy bármilyen más beavatkozás nélkül ez a gondolkodási minta jócskán kiterjedhet a felnőtt létre is. Aki mindig azon tűnődik, hogy elég jó-e a párjának, vagy hogy a barátai valóban törődnek-e vele, az bizonytalan a kapcsolataiban. Ha te vagy egy szeretted ilyen helyzetbe kerülhetett, érdemes szakember segítségét kérni, mert a probléma nem múlik el magától és megpecsételi a jövőt.