A nap huszonnégy órájában készenlétben kell állnia a koraszülött, agysérült Dzsenna szüleinek

Dzsenna, a család középső gyermeke koraszülöttként látta meg a napvilágot. Bár az édesanya, Éva, veszélyeztetett terhes volt, arra legrosszabb álmában sem számított, hogy babáját már a 24. héten világra kell hoznia.

„Miért velünk történik ez?”

A kritikus első pár naphoz borzasztó emlékei fűződnek az édesanyának és az édesapának is. Szinte fel sem fogták, ami velük történt, mintha egy rémálomban lettek volna. A legnehezebb az volt, amikor a harmadik napon közölték velük a szörnyű hírt: a kicsi Dzsenna kétoldali agyvérzést kapott, melynek következtében súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett.

Kórházról kórházra, orvostól orvosig jártak, a kislány 8 hetes korában a Debreceni Klinikán egy söntöt ültettek be a szervezetébe, ezenfelül szem- és szívműtéten esett át a kis hős, majd kiderült, a szülők legnagyobb bánatára, hogy sosem élhet teljes értékű életet gyermekük. Az anyuka első reakciója a mindent letaglózó fájdalom és szomorúság volt, és az ilyen helyzetben felmerülő kérdés, miért velük történik mindez. Ekkor döntötte el: mindent meg fog tenni, hogy a kialakult helyzetből a lehető legjobbat kihozza. Bár az orvosok erre sem adtak túl sok esélyt, Dzsenna lassacskán elkezdte felismerni a hangokat, majd az őt körülvevő embereket is. 

„Ha beadtuk volna oda, Dzsenna már nem létezne” 

A gyermek étkezését is rendkívül nehéz megoldani, hiszen az édesanyának minden ételt pépesre kell készíteni, hogy könnyen fogyasztható legyen a kislánya számára. A változatos és egészséges táplálkozás megoldása azért is igényel nagy erőfeszítéseket, mert bár az édesapa dolgozik, azonban az anyuka a beteg gyermek mellett nem tud munkát vállalni. A különböző tápszerek, gyógyszerek, pelenkák és krémek megvásárlása után a családnak viszont alig marad pénze. A kislány agya rendszeresen vízzel telítődik, ami miatt rosszullét, hányását okoz nála, de könnyen életveszélyes is állapotot is előidézhet. A szülőknek tehát a nap huszonnégy órájában készenlétben kell állnia. Ők ennek ellenére kitartanak, és hallani sem szeretnének arról, hogy otthonba adják:

A kislány csak mimika, testbeszéd és hangjelzések segítségével tud kommunikálni, járni pedig csak abban az esetben lesz képes, ha a szülők anyagilag bírni fogják a fejlesztésekkel kapcsolatos kiadások fedezését. Ide kattintva tudsz segíteni a kislánynak.

„A legnagyobb álmom az lenne, ha Dzsenna egyszer kimondaná: anya” – mondta Éva elcsukló hangon.