Senki nem gondolta volna az imádott S. Pál tanár úrról, hogy az általa szervezett nyári táborokban csoportos maszturbálásokra és szexuális játékokra veszi rá a fiatal fiúkat. 25 évvel a történtek után az HBO dokumentumfilmet készített a megrázó eseményekről, amit tegnap mutattak be az HBO GO-n. A Metropol munkatársa a rendezővel, Oláh Judittal beszélgetett.
A nyolcvanas években az egyik budapesti elitiskola háromhetes gyerektáborokat szervezett Szendrőn. Minden diák oda vágyott, ahogy ők hívták, Epipóba. Külön himnusza, dalai, saját nyelve, saját vallása és igencsak sajátos szabályrendszere volt. Nem fájhatott semmi, nem lehetett félvállról venni a játékot és ha nem tartották be a szabályokat, sokszor megalázó büntetés várt rájuk. A mesevilág azonban annyira varázslatos volt, hogy a gyerekek szinte észre sem vették, vagy ha mégis, nem merték kimondani, valójában mi történik velük. Epipóból titkok nem derülhettek ki. Titkok, amiket az egész mesevilág kitalálója, S. tanár úr művelt a gyerekkel. Verbális, testi és szexuális bántalmazások színhelye volt a tábor, amiről évtizedeken át csak néhányan tudtak és ők sem beszéltek róla.
Oláh Judit a Visszatérés Epipóba című film rendezője is a táborban töltötte a nyarait. Hatéves korától tízig minden évben ott járt.
– Ez a négy nyár rettenetesen meghatározó volt. Kívülről ezt nehéz megérteni, de ez nem csak egy tábor volt, hanem egy képzeletbeli ország, ami csak a sajátunk volt. Mi valójában epipóiak voltunk egész évben, és a a nyarak között eltelt év csak töltelék volt. Annyira meghatározta az identitásunkat ez, hogy úgy ültünk le szeptemberben az iskolapadba, hogy „bezzeg mi Epipóban nyaraltunk” és az minden elképzelhető jónál jobb volt. Én a „Közepes” nevet kaptam anno, és benne is ragadtam a szerepben hosszú ideig. Megalázó volt, de nem szóltam, nem lehetett, mert az ciki.
Judit keveset látott S.-ből, azt viszont tudta, hogy mindenkinél különb, rajonganak érte a gyerekek. – Ő főleg a nagyokkal volt. Eleve a Nagymedvéknek - így hívták a nagyobb fiúkat - volt a szobafőnöke, mindig velük volt, így egy kisboszi - így nevezték az alsós kislányokat - mint én, nem kerülhetett hozzá közel. Mint amikor egy koncerten vagy és van egy sztár, akihez közel is vagy, de valójában nagyon távol van. Nem gondolod, hogy te bármikor is közvetlenül fogsz hozzászólni. De látszott, hogy szuper jófej, vicces, imádja őt mindenki, főleg a nagyok közül.
Néhány évvel később S. egyik napról a másikra felmondott és másnap már nem ment be tanítani. Akkor, csak néhány szülő és diák tudta, mi a teljes igazság. Az egyik S. által folyamatosan szexuálisan zaklatott fiú nem bírta tovább, elmondta édesapjának, hogy a nyári táborokban és az iskola utáni találkozások alkalmával is csoportos maszturbálásokon és szexuális játékokon vettek részt a férfival. Judit azt mondja,
számára is csak hat évvel ezelőtt, egy cikk kapcsán vált világossá mit történt. – Volt egy hivatalos indok, hogy Amerikában kapott munkát. Ezt fogadta el akkor mindenki. Felkavaró volt tudni, hogy a közvetlen környezetemben történtek ilyen szörnyűségek. Akik S. szexuális áldozatai voltak, és akiket én ismerek, mind tanítványai is voltak és nem csak a táborba jártak hozzá – mondta Judit, aki éveken át próbálta rávenni S.-t, hogy nyilatkozzon a dokumentumfilm kapcsán.
– Hetente írtam neki leveleket, volt, hogy többet is. Elvétve válaszolt, de amikor válaszolt mindig nyitott volt, kedvesen, szimpatikusan kommunikált. Mikor végre találkoztunk, nem vont kérdőre, nem fenyegetőzött és nem kezdte el azt fejtegetni, hogy ő már mindent megbánt és most már hagyjuk békén. De végül nem állt kamera elé.
S. Pál a nyolcvanas években több diákját is behálózta és szexuálisan zaklatta, a molesztálások éveken keresztül folytatódtak, sajnos nem lett belőle rendőrségi ügy, nem tettek feljelentést. Bár 25 évvel később minden kiderült, de addigra már az ügy elévült. A magyar állam éppen ezért még abban az évben - 2014-ben - megszigorította a törvényt, így a 18. életévüket be nem töltöttek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények közül az öt évnél súlyosabban büntetendők már soha nem évülhetnek el.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre