A jelenleg Cserhát­szent­iván lelkipásztoraként szolgáló pap egykoron a váci egyházmegye kulturális életének felpezsdítéséért is felelt – ekkor találkozott először a múlt héten elhunyt Törőcsik Marival.

„A Kortársaink című sorozat eseményein számos közéleti szereplőt, művészt láttam vendégül, és ide hívtam meg Mariskát is” – emlékszik vissza Bokros Levente a Borsnak, innen a kapcsolat.

Elmondta, ami a szívét nyomta

Bokros Levente és Törőcsik Mari (fotó: Bors)

Zokszó nélkül viselte, hogy így nevezem: Mariska” – mondja el a pap, aki előtt mindig is rejtély volt, mi alapján rendszerezte Törőcsik, hogy kivel tegeződik, hiszen többnyire magázódni szeretett.

„Sokakat a vezetéknevükön szólított, és csak egy maréknyi emberrel volt bizalmasabb. Engem például Leventének nevezett. Meg persze szélhámosnak és szerencsétlennek” – meséli mosolyogva.

Az utóbbi időben már csak telefonon beszéltek egymással, a színésznő pedig mindig olyan dolgokat mesélt el neki az éle­téről, amilyeneket egy gyónáskor szoktak.

„A baráti beszélgetés és a gyónás között nem tudok kü­lönbséget tenni, vagyis igen, felfoghatjuk úgy is, hogy Mariska többszörösen is meggyónta azt, ami a szívét nyomta. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ha meg is eredt a nyelve, sosem csapott át pletykálkodásba. Mindenkiről kizárólag tényeket közölt, hiszen jól tudta, hogy „aki korszellemmel házasodik, az hamar megözvegyül”, vagyis a ma­gánélet szentségét minden körülmények között tisztelte.”

Napi egy szál cigarettát szívhatott

Jól tudta azt is, mit is jelent igazán böjtölni, tehát nem csak akkor megvonni magunktól az élvezeteket, amikor annak „szezonja van”. Az atya elmesélte ugyanis: azt követően, hogy súlyos betegsége után, melyből halálhírének terjesztése ellenére is felépült, ő maga kérdezte meg tőle, dohányzik-e még. A művésznő erre azt mondta, orvosa napi egy szálat ugyan engedélyezett számára, ám ő annyira szerette és tisztelte a doktort, hogy azt sem szívta el. Így szokott le végül a bagózásról.

Akit a szívébe zárt, azt többé nem engedte el, akkor sem, ha haragudott rá” – emeli ki Bokros Levente, aki szerint „harag nélkül képtelenség élni, de nem mindegy, hogyan kezeljük azt”. Az Isten kegyelme az emberi természetre épül, így tehát érthető, miért is tartotta köztünk ez embert ilyen sokáig a Mindenható.

Hitben élte le az egész életét

Egyetlen örök rendezője volt. És most senki se a világot jelentő deszkákra gondoljon, hanem magára a világra. Törőcsik Mari ugyanis nem csupán a színpadon, de a nagybetűs életben is mindig a rendezőre, azaz a mindent elrendezőre hagyatkozott.

„Állítom, hogy az egész életét eszerint élte le, és igen, a rendező alatt a Jóistent értem” – magyarázta a pap, aki szerint Mariska tisztában volt azzal, kitől kapta azt az ajándékot, amitől az lehetett, aki.

„Ő csak élt vele, vagyis a talentum hitben való gondozása volt az elsődleges istenképe – így mondott köszönetet azért, ami ő valójában volt.”