Hiába várom, hogy megnézhessem végre a kisfiam óvodai produkcióját, amit anyák napjára készítenek az óvónénijeik segítségével, még mindig nincs. Egy hetet késnek csak, végül is túl lehet élni. Nem? Persze! Írtak nekünk online, a Facebookos csoportba, hogy május másodikán felveszik, ötödikén pedig kiteszik a gyerekek verselését. Adjunk rájuk szép ruhát. Indok nincs. Covid, egyéb betegség, vagy nem tudom mi.

Más csoportokban volt kis műsor vagy egy ötletes, apró figyelmesség az édesanyáknak, de a mi gyerekeink óvónénijei online szeretnék megoldani ezt a nyűg a nyakukba napot, egy hét késéssel. Eddig nem sikerült megtanítani nekik egy apró verset. Érdekelne, hogy mi az akadálya, de már nincs erőm és kedvem zsörtölődni velük. Csak rosszul esik picit. Az otthon mellett az óvoda az a hely, ahol a gyerekek megtanulják, hogyan is legyünk figyelmesek egymással.

Olyan, hogy karácsonyi előadás vagy bármilyen más alkalomra készült kis verselés soha nem is volt a mi történetünkben, de azt megértettük, mi szülők, mert Covid, meg minden. De tavaly azért egyenként behívattak minket anyák napjára, majd a gyerekek az óvónénik előtt szavaltak az anyukájuknak, aztán végignézhették, hogy az érzékenyebbek sírtak egy jót meghatottságukban. Szép volt, még ha kellemetlen is. Most csak online kaphatunk egy kis figyelmességet.

Gondolom, elég rosszul esne nekik, ha idén egy hetet tolódna a pedagógus nap.