A napokban 75 éves művészt gyakran emlegetik úgy, hogy ő a magyar Picasso. A külső hasonlóság elképesztő, hiszen még a Facebook oldalán is nehezen lehet megállapítani, hogy a borítókép Picasso, és ő maga van-e a profilképen, vagy fordítva. Festményeit nézegetve azonban senkinek sem jut eszébe bárkihez is hasonlítani, hiszen amit csinál, az olyan egyértelműen bujákis, hogy nem kell műértőnek lenni ahhoz, hogy csodálatos világa beszippantson és ne csak a gondolatokat, hanem az érzelmeket is felkavarja.

Az eddigi Bujáki életmű több mint kétezer alkotás Fotó: Dombóvári Tamás

Fest, főz, mesél

„Egész életemben reklámgrafikus voltam”– mondta a Metropolnak Bujáki László, miközben pehelykönnyű rágcsálnivalókkal kínált, amelyeket ő sütött, és gyorsan került mellé tea és kávé is – kifejezetten cukor nélkül. „Azt szoktam mondani, hogy aki cukorral kávézik, az hozzon magának!” – kacsintott ki a saját sztorijából és gyorsan elmesélte, hogy van olyan visszajáró vendége, aki 8 cukorral issza a kávét. Igaz, ő hozott is magának egy dobozzal. A „Bujáki birodalomban” sok a visszajáró vendég, jönnek a régi és az új barátok, akik örömmel hallgatják a művész történeteit és kóstolják remek főztjét. Közben mindig készül egy-két új festmény is, ezeket szívesen megmutatja, akár két fogás között is. Az eddigi életmű egyébként több mint kétezer alkotás, és persze folyamatosan születnek az újabb és újabb lépek.

A gida kar Fotó: Dombóvári Tamás

A flanelinges srác a Kölcseyből

„A családom kertész dinasztia. A nagypapám kertészetét államosították, engem kulák származásúnak bélyegeztek, ezért nem vettek fel a Képzőre. Végül a Kölcsey gimibe, az „F” osztályba kerültem, ide „tették” az összes egyéb származásút. Volt ott melós gyerek, váci utcai úri szabó csemete, de még egy gróf fia is. Én meg becsattogtam a flanel ingembe” – emlékezett nevetve.

Szemmel tartott rab gida Fotó: Dombóvári Tamás

Világhírű csomagolást és betűt is tervezett

„Politechnika oktatáson aztán a Globus Nyomdába kerültünk gyakorlatra. Mindenkit kiválasztottak valamire, de én nem kellettem egyik munkavezetőnek sem. Színvaknak néztek, mert volt egy vagány, meghökkentő szemüvegem. Imádtam a Hamu és gyémánt című filmet, amiben a főszereplő Cybulskinak volt ilyen. Mivel nem kellettem sehova, ezért minden munkaterületbe belekóstolhattam, végül érettségi után visszamentem litográfus tanulónak” – mesélte Bujáki László, aki aztán jegyzett litográfus lett és 15 évig hű maradt a Glóbus Nyomdához. Később következett újabb 15 év a Szikra Lapnyomdában, ahol megreformálta a szakmát. Betűművészként pedig mestere, Nagy Zoltán tiszteletére megalkotta saját tervezésű digitalizált betűtípusát. Érdekes epizód, hogy keresett reklámgrafikusként többek között neki köszönhetjük a Tungsram izzó csomagolásának letisztult design-ját. Feleségével együtt kézzel rajzolták az izzókat.

„A modellemet Klimt is megirigyelné” – mondta viccesen erre a művére Bujáki Fotó: Dombóvári Tamás

Zene és szerelem

„Fontos az életemben a zene. Eredetileg hegedülni tanultam, de minden hangszeren játszom. Volt egy zenekarunk, végig zenéltük a budapesti éjszakát, játszottunk szalagavatókon is. Én voltam az énekes, megtanultam a „kamu angolt”. Amikor felszálltunk a buszra, tini lányok hada követett bennünket. Aztán megjelent az életemben Kati, a feleségem, aki szintén litográfus volt. A találkozásunk első napján hazakísértem, és 51 évig együtt voltunk. Már amikor először megláttam azt gondoltam: „hű, de gyönyörű ez a lány!” – halkult el a művész hangja, amikor néhány éve elhunyt imádott felesége szóba került. ”Aztán megszületett a fiunk, építkeztünk és rengeteget dolgoztam. Az alkalmazott grafikusi munka mellett festettem.„

Pásztor Anna és az elmaradhatatlan gida alak Fotó: Dombóvári Tamás

A gidák a Balaton mellett születtek

Valamennyi Bujáki festményen szignóként elrejtve fellelhető egy, kettő, néha egy egész sereg lírai, kecses, egylábú, csőrös figura. Bujáki László gidáknak hívja őket. ”Az első gida torzó úgy született, hogy szakszervezeti beutalóval lementünk a családdal a Balatonra. Zuhogott 2 hétig az eső, és elkezdtem rajzolni. Először rajzoltam egy csontvázat, annak egy tyúklábat, szárnyat, de ha szárnya van, akkor csőre is legyen! Amikor az apám megbetegedett, remegő kézzel rajzolt egy kutyát nekem a betegágyán. Annak két lába volt, formás feneke és hosszú liba nyaka. Az első nagy képeimre ezt a kutyát egy az egyben ráfestettem, aztán újra gondoltam: egy lába lett, csőre, és az első skiccett összegyúrva apám kutyájával kialakult a gida figura. Ma már, ha valamelyik festményemen nem találják, gyakran megreklamálják, hogy hol van.„

„Sokan félnek tőle, nekem viszont kedvencem” – kommentálta ezt a képét Bujáki az oldalán Fotó: Dombóvári Tamás

Hát ez a Galgó bácsi hogy került ide?

A másik fontos Bujáki karakter Galgó bácsi, akinek aztán lett egy saját zenekara, de még menyasszonya is. Miközben a művész erről, a hozzá szintén nagyon közel álló szürreális önarckép karakterről mesélt, megmelegítette a délelőtt főzött székelykáposztát, és a néha alkalmi műteremként is működő nyárikonyhában megtertített nekünk. ”Galgó bácsi arca egy kétmilliószorosra felnagyított poszméh, amit egy faroslemezre festettem. Akkoriban a fiam kicsi volt, alig 3 éves. Kiment éjjel pisilni, elment a festményem mellett, és visszafelé megkérdezte: „hát ez a Galgó bácsi hogy került ide?” Ő nevezte el a figurát, aki aztán önálló életre kelt számos festményemen.„

Csak 3 órás lesz a jubileumi tárlat

Bujáki László 75. születésnapja alkalmából egyszeri és megismételhetetlen kiállítás nyílik június 24-én, csütörtökön 18:00-kor műteremben a budapesti Zone Studiosban (Budapest, II. kerület Horvát utca 2.) – A tárlat maximum 3 órás lesz, kipakoljuk a képeket, megmutatjuk az érdeklődőknek, és a végén, amikor mindenki hazament, lekerülnek a falról. Nem lesz hetekig látogatható – árulta el a művész.