A fülbemászó dallamok úgy terjednek, mint egy vírus – állapította meg egy brit tanulmány, amely szerint „egyes zenék egyenesen fertőzők, és a kórokozókhoz hasonlóan ugrálnak egyik gazdatestről a másikra”.
A nagy-britanniai kutatáshoz használt adatokat még a streaming korszaka előtt gyűjtötték, de az eredmények azt sugallják, hogy a fülbemászó dallamok és a fertőző betegségek között több a hasonlóság, mint gondolnánk – írta a tanulmányt ismertető ScienceAlert portál.
Az elemzés azt mutatta, hogy néhány dallam jól illeszkedik a fertőző betegségek általános modelljébe, az úgynevezett fogékony-fertőző-gyógyult (SIR) modellbe.
A kutatók ebből kiindulva arra a megállapításra jutottak, hogy a betegség és a dalok terjedésében is hasonló társadalmi mechanizmusok játszhatnak szerepet.
„A népszerű dalokat gyakran »vírusként terjedőnek« vagy »fülbemászónak« írják le, mintha »megfertőzhetnék« az embereket, és talán ez a leírás találóbb is, mint azt korábban gondoltuk” – írták a tanulmány szerzői.
A SIR-modell a betegségek átadása mögött meghúzódó mechanizmusokra tud rávilágítani, és a kutatók szerint a könnyűzenével kapcsolatban is hasonló következtetéseket lehet levonni belőle.
Bár lehet, hogy egy dallam a természetéből fakadóan terjed nagyobb valószínűséggel, az új kutatás arra is rámutatott, hogy a közösség szerkezete is befolyásolja egy dal népszerűségét.
Korábbi kutatásokban például, amikor ugyanazokat a dalokat játszották le különböző csoportoknak, nehéz volt megjósolni, hogy melyik lesz a legnépszerűbb. Egyes vizsgálatok pedig arra az eredményre jutottak, hogy a tinédzserek valószínűleg megváltoztatják a véleményüket egy dalról, ha mások véleményét is ismerik róla.
A kanadai McMaster Egyetemen matematikából és statisztikából diplomázott Dora Rosati által vezetett kutatócsoport szerint mindezeket a szempontokat figyelembe véve a dallamok akkor válnak vírussá, ha maga a dal eléggé ragályos, és ha adottak a megfelelő társadalmi feltételek.
Amikor a tanulmány szerzői különböző műfajú dalokat hasonlítottak össze, különböző típusú letöltési és zenei megosztási viselkedést figyeltek meg a rajongóknál.
Miközben a popzenét tartják a legnépszerűbbnek, úgy tűnt, hogy például Nagy-Britanniában az elektronikus zenei műfajba tartozó dalok terjedtek és váltak népszerűvé a leggyorsabban. A szerzők szerint ennek az a magyarázata, hogy az elektronikus zene rajongói fogékonyabb közösséget jelentenek: mivel ez egy speciálisabb műfaj, rajongói valószínűleg szorosabb kapcsolatban állnak egymással, ami lehetővé teszi, hogy a fülbemászó dallam sokkal könnyebben ugorjon át gazdáról gazdára, mint a szélesebb körben kedvelt műfajok, például a pop. Az elektronikus zene slágerei rövidebb és gyorsabb „járványokon” mennek keresztül, azaz gyorsabban válnak népszerűvé, mint más műfajok slágerei.
Először emberről emberre terjed a társas érintkezéseken keresztül, majd amikor a fogékony egyének száma kimerül, eléri a csúcspontot és hanyatlani kezd.
„Egy járvány végére a lakosság nagy része megfertőződik a betegséggel, egy sláger elterjedésének végén pedig az emberek nagy része felismeri a dalt” – írták a Proceedings of the Royal Society A. című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői, akik szerint a SIR-modell használata abban is segíthet, hogy meghatározzák, átlagosan mennyi ideig hallgat egy egyén egy dalt, összesen hányan fogják letölteni, vagy hogy egy dal meddig lehet népszerű.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre