„Azt kérte tőlem, szeressem a lányainkat és nősüljek meg” – szívszaggató búcsú a koronavírusos kismamától

Az asszonyt végül legyőzte a fertőzés, nem tudták megmenteni az életét. Hiába az elviselhetetlen fájdalom, férjének a gyász alatt is erősnek kell maradnia, hiszen a félárván maradt három gyereknek szüksége van rá, és elvesztett édesanyjukat is pótolnia kell, még akkor is, ha ez szinte lehetetlen.

A kismama és párja mindvégig abban bízott, ha el is kapják a koronavírust, erős szervezetük leküzdi a kegyetlen kórt. Azonban hiába vigyáztak egymásra és önmagukra, koronavírusosak lettek, az állapotos anyuka pedig olyan súlyos állapotba került, hogy már nem tudták megmenteni – írja a Ripost.

„Nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem tudok neki otthon segíteni” – mondta Tamás, aki kicsit megnyugodott, amikor a felesége kórházba került, hogy végre jó kezekben van, vigyáznak rá. Kitti álma volt, hogy a panellakást egy szentesi családi házra cseréljék és ott várják a kis Petrát. Onnan került kórházba, és a gyászoló apa mindvégig hitt benne, hogy visszatér új szentesi otthonukba.

„Szegény összepakolt, rendbe szedte magát. Sosem felejtem el, ahogy ott fésülködött és elindult, pedig már alig bírt menni” – emlékszik az édesapa.

Egyik napról a másikra kellett dönteni

A kórházban másnap császármetszéssel világra segítették a kis Petrát, a koronavírusos édesanyát azonban nem tudták megmenteni az orvosok. Állapota váratlanul kritikussá vált, összeomlott a keringése. Műtüdőre kapcsolták. Tamás könnyek között emlékszik vissza felesége utolsó üzenetére.

„Felhívott, és azt kérte tőlem, szeressem a lányainkat és nősüljek meg. Petrát csak egy pillanatra látta.”

Pótolhatatlan űrt hagyott maga után

Tamás próbál helytállni három lánya mellett, de az édesanya pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

„Mindig hozta a gyerekeknek a feldarabolt gyümölcsöket... Sajnálom, mert én ezt nem tudom megadni nekik úgy, mint ő. Ez egy igazi anyadolog” – mondta el az RTL Klubnak. A gyászoló apa saját videóval emlékszik feleségére.

„Amikor a nagylánnyal megnéztük, együtt sírtunk. A kisebbik csak messziről nézett, nem mert a közelembe jönni, nehogy elsírja magát vagy hogy szomorúak legyünk.”