Fogalma sem volt róla, 10 éve él Alzheimer-kórral a fiatal édesapa, így éli a mindennapjait

Körülbelül 8-10 hónapja diagnosztizálták a betegségemet, és előtte két és fél évvel vettem észre, hogy valami nincsen rendben velem. A memóriaproblémákkal kezdődött, például egyszer volt olyan helyzet, hogy a feleségemmel filmet néztem, ő meg elment lefeküdni. Én végignéztem a filmet, de teljesen elfelejtettem, hogy mi történt benne, és egy hónap múlva, amikor újranéztük, nem tudtam megmondani, hogy mi volt a film vége

Akkor vált igazán aggasztóvá a helyzet, amikor egyszer elkezdtem kétségbeesetten keresni a lányomat, miközben előtte néhány órával mondta nekem, hogy moziba megy. Mostanában sms-t küld róla, ha megy valahova, hogy biztos tudjam, merre van, ha elfelejteném.

Fokozatosan egyre rosszabbul vagyok, és ez a családom és az én számomra is egyre nehezebb. Néha csak úgy érzem, mintha fájna a fejem és csak erőlködik, de nem jut eszébe az, amin gondolkodom. Néha pedig elkezdek zenét hallgatni, és egy idő után egyre jobban elhalkul a zene, ezért felhangosítom, majd a családtagjaimtól tudom meg, hogy ordíttatom a zenét. Az élet egyre kimerítőbb a számomra, és a kognitív tartalékaim egyre inkább fogynak