Egy vidám, balatoni kikapcsolódásról utazott haza Kerékgyártó Gyula, a férfi felesége és barátai, amikor hatalmas dugóba kerültek egy vasúti átjáró előtt a Tolna megyei Simontornya közelében. Annak ellenére, hogy a sor szinte lépésben haladt, a Gyula előtti sofőr hatalmas hibát követett el: ráhajtott a sínekre, a sorompó pedig halálos ketrecbe zárta. A sofőr ezután teljesen lefagyott, a mögötte várakozó Gyula viszont a tettek mezejére lépett, és új születésnappal ajándékozta meg a kocsiban ülő öt embert.

Lefagyott a sofőr

– Már az előtt dudáltam és villogtam, hogy lecsukódott volna a sorompó, mert láttam, hogy baj lesz, és hogy nem fog beférni, a lámpa pedig pirosra váltott, de a fehér kis kocsiban ülő sofőr vagy lefagyott, vagy észre sem vette – mesélte a Borsnak Gyula. A férfi még hátra is tolatott, hogy helyet csináljon az életveszélyben lévő kocsinak, de a sofőr semmire nem reagált. A férfi ekkor vágódott ki az Audijából, és egyenesen a fagyott állapotban lévő vezetőhöz rohant.

– Hiába dudáltam vagy villogtam, nem vette észre. Akkor már az előtte állónak is jeleztem, hogy álljon előrébb, aztán pedig már kiugrottam, és ott kiabáltam, hogy gyere hátra! De mintha a falnak beszéltem volna, a sorompó pedig lecsukódott – elevenítette fel a horrorisztikus emlékeket.

Letörte a sorompót

A halálos másodpercek csak peregtek, a vonat pedig elemi erővel robogott a bajba jutott kocsi felé. A sofőr ekkor kapott észbe, és tiszta erőből hátratolatott, letörve a sorompót, majd gázt adott, és egyenesen előretört.

Forrás: Google Maps

– Letörte a sorompót, még jobban megijedt, és előrement. Ekkor én odarohantam és félredobtam a megrongálódott tárgyat – fűzte hozzá a hős megmentő. Ezek után szinte másodpercekkel elszáguldott a vonat azon a helyen, ahol pillanatokkal korábban még a kocsi állt. Gyuláék éppen egy közeli étterembe készültek, így az eset után a parkolóban állt meg, ahol döbbent barátai várakoztak rá.

– Vártuk, hogy visszajön, ha másért nem, hát a sorompó miatt, amit megrongált, de semmi. Elhajtott – ingatta a fejét a férfi. A rendszámra nem emlékszik, sem arra, hogy milyen kocsi lehetett.

– Nem ez járt a fejemben, csak az, hogy az életüket mentsem. Csak annyira emlékszem, hogy a sofőr szemüveget viselt, mert egy pillanatra összevillant a tekintetünk a visszapillantóban.

Sztrókból lábadozik a megmentő

Gyula a mai napig sem tudja, mi lelte a sofőrt.

– El sem tudom képzelni, hogy úgy ráhajtok a sínekre, hogy nem nézek szét, főleg, ha utasokat viszek. Márpedig az autó tele volt – szögezte le. A kocsi sofőrje és utasai így Gyulának köszönhetően a második születésnapjukat ünnepelték, ugyanis ha a férfi nem száll ki és kiált rá a sokkos vezetőre, hatalmas tragédia lett volna. Mint mondja, neki természetes és ösztönös cselekedet volt a hősies viselkedés. Pedig ő maga is kemény életszakaszon ment át: sztrókot kapott, és a történtek előtt nem sokkal engedték ki a kórházból, még mindig táppénzen lábadozik. A barátokkal pedig éppen ezt ünnepelték és pihenték volna ki.

– Nekem ez természetes volt, ha a dudára nem reagál, kiugrok a kocsiból. A lányom erre azt mondta, hogy az égiek hoztak engem vissza, és ők küldtek most ide. Meg sem fordult a fejemben, hogy máshogy cselekedjek.