A közönség mindig derűsnek látja Csocseszt, ám a mulatós zenész az elmúlt hetekben rengeteg könnyet ontott: március végén elvesztette feleségét, Gyöngyit 58 évesen ragadta el a koronavírus.

Folyamatosan érzem Gyöngyi jelenlétét. Úgy érzem, mindig velünk van – mesélte a Borsnak az énekes. – Amióta elment, rémálmok gyötörnek. Sokszor pedig azt álmodom, hogy szólnak, jobban van, de a felébredés után szembesülök a valósággal. Altatót kell szednem, mert nélküle alig tudok pihenni. Már beszéltem pszichológussal, aki elmondta, hogy ez teljesen normális reakció a gyászidőszakban, állítólag néhány hónap múlva jobb lesz.

Az énekes még mindig nem ocsúdott fel az első sokk okozta bénultságból, jórészt érintetlenül hagyta elhunyt felesége tárgyait.

– Jó érzés köztük lenni. Itt vannak a képei a falon, és a konyhában is megvannak még az általa becsipeszelt fűszeres zacskók. Andi lányom erős volt, össze tudta gyűjteni a ruháit, és átvitte magához, hogy ne lássam mindig a köntösét. Három hétig az ágyneműt sem tudtam lecserélni, hiszen azokat még ő húzta fel – csuklott el az előadóművész hangja. – Nyáron készült el az álomkonyhája. Még van a mélyhűtőben olyan étel, amit ő főzött, azt júniusban esszük meg a születésnapján.

Hivatás vs család

A megözvegyült muzsikust önvád mardossa, amiért sokszor a hivatását választotta a család helyett.

– Az jár a fejemben, bár több időt töltöttem volna vele. Gyöngyi nem dolgozott, itthon volt. Én voltam és vagyok a családfenntartó. Az orvos gyógyít, a zenész kiáll a színpadra. Rengeteget dolgoztam hétvégente, akkor voltam távol, amikor a többiek a családdal múlatták az időt. Majd­nem minden év­ben kibéreltem egy házat a Balatonon, hogy a család nyaralni menjen, de én nem tartottam velük.

Amikor a család várta a mentőt, Karolina ment be a fürdőszobába, hogy segítsen neki készülődni. Gyöngyi még betegen is adott magára. A családfőnek a lánya csak utólag mondta el, miről beszélgetett az édesanyjával, miközben ő készülődött.

Ellenségeinek sem kívánja Csocsesz, amit átéltek és átélnek (Fotó: DFP)

„Kislányom, most haragudni fogsz rám, de meg fogok halni”

– A feleségem mélyen a szemébe nézett, és így szólt: „Kislányom, most haragudni fogsz rám, de meg fogok halni”. Úgy tűnik, érzett valamit, de mi nem gondoltuk, hogy ekkora a baj – emlékezett vissza Csocsesz. – Amikor kezdett rosszul lenni, még azt hittük, csak megfázott. Szombaton 38 fokos láza volt, vasárnap már negyven. Felhívtam az orvost, aki hűtőfürdőt és gyógyszereket javasolt, hozzátette, hogy a kórház csak a legvégső esetben kerüljön szóba. Folyamatosan mértük a véroxigénszintjét. Hétfőn rosszul volt, keddre jobban lett. Szerdára elmúlt a láz, és azt hittük, minden rendben van. Csütörtökön délelőtt észrevettem, hogy lebicsaklik a feje. Ismét megnéztük a véroxigénszintet, 78 volt. Ekkor hívtuk a segélyhívó központot – emlékezett vissza az énekes.

A mentők hamar a helyszínre értek, a családanya állapota ilyen rövid idő alatt is tovább romlott.

– Közel egy órát töltöttek itt, hogy szállítható állapotba hozzák. Rátették a fejére a lélegeztetőt, bekötötték az infúziót, én pedig folyamatosan beszéltem hozzá. Amikor hordágyon tolták be a kocsiba, vissza-visszanézett, hogy ott vagyok-e. A tekintetünk még találkozott. A mentőorvos megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Úgy gondoltuk, hogy két nap múlva érte mehetek – mondta az énekes, akit éjfél körül hívtak a kórházból.

Közölték, hogy Gyöngyit lélegeztetőgépre kötötték és kritikus az állapota. A feleségem élet és halál között volt, amit el­mondtam a gyerekeknek. Nagy nehezen elaludtunk, és egy óra körül megmagyarázhatatlan fényt és boldogságot tapasztaltam. Erre felébredtem, és átrohantam Karolinához, hogy elmondjam neki, az édesanyja azt üzeni, minden rendben lesz. Akinek ezt később elmeséltem, azt mondta, hogy Gyöngyi akkor búcsúzott el tőlem – gondolkodott hangosan az előadóművész.

Ezek után még tizenhét napig küzdöttek Gyöngyi életéért.

Csocsesz feleségéért sokáig küzdöttek az orvosok (fotó: Facebook)

– A tizedik napon megpróbálták felébreszteni, de rosszul reagált, ezért visszaaltatták. Amikor bementem a doktornőhöz, elmondta, hogy Gyöngyi esélyei egyre rosszabbak, és ha el szeretnénk tőle búcsúzni, tegyük meg – mondta elcsukló han­gon az énekes.

Gyöngyiért folyamatosan imádkoztak a rokonok, bará­tok, ismerősök, amíg ő küzdött.

– Tudtuk, hogy már csak Isten segíthet. Öt héttel ezelőtt még együtt nevettünk, most pedig már nem ölelhetem meg. Az elmúlt hetekben a poklok poklát jártuk meg. Nincs ellenségem, de ha lenne, neki sem kívánnám, hogy átélje azt, amit mi.

Megvárta

Csocsesz és Gyöngyike még gyermekként találkozott.

– Én tizenegy éves voltam, ő tizennégy. Akkor még sokat számított a korkülönbség, így akkor nem kerültünk egymáshoz közelebb. Egy nap azonban az iskola folyosóján utánam szólt, és azt mondta: „Megvárlak!” – meséli Csocsesz.

A pár hat évvel később, véletlenül találkozott a villamoson, és egy életre szóló szerelem vette kezdetét.

– A napokban került a kezembe egy szerelmes vers, amit még húszévesen írtam neki. Megőrizte. Nagyon jó lelke volt. Egy szál virágnak is úgy tudott örülni, mintha valami méregdrága ékszert kapott volna.