Kaszás grófnő: A 85 éves Nádasdy Borbála nem riad vissza a kétkezi munkától

Gróf Nádasdy Borbála 60 évnyi kényszerű száműzetés után tért haza a nádasdladányi Nádasdy-kastély falai közé. Nagybátyja, Nádasdy Ferenc egykori birtokán éppen úgy otthon van, mint a saját tulajdonában lévő kicsi présházban vagy városi lakásán. Amikor nincs a könyveit és az életét bemutató országjáró útjain, író-olvasóin, akkor barátokat lát vendégül a búboskemencés sparhelten készült saját főztjével, ház körüli munkát végez, szüretel, vagy éppen kaszál, ha arra van szükség.  Lehetőségünk volt bepillantani ebbe a 85 esztendősen is páratlanul energikus, munkás és nemesi élet egy napjába.

Nádasdy Borbála, az utolsó szép napsütéses őszi időt kihasználva, reggel megélesítette a kaszát és mackónadrágba öltözve nekilátott a munkának.

"Mindig szerettem kaszálni, kislánykorom óta élveztem a kétkezi munka örömét, a látható eredményét. Hála Istennek, sok mindenre meg is tanítottak minket. A szüleink fontosnak tartották, hogy tudjuk és próbáljuk is ki, hogy mit végeznek azok az emberek, akik kiszolgálnak minket" - mondta a grófnő, miközben köszörülte a kaszát, majd "Lássuk, tudok-e még!?" felkiáltással nekifogott a munkának. Hát, tudott! 85 évesen jó fél órán keresztül szakszerűen és lendületesen, "ésszel" kaszált, olyan jókedvűen, hogy a derűje ránk is átragadt. 

A kerti munka végeztével a grófnő városi lakásán saját főztjével látta vendégül a látogatókat. Majd útnak indult, mert estére a Nemzeti Színházba volt meghívása a Kaukázusi krétakörre. 

Az előadás előtt még találkozott a 2 generációval fiatalabb, a természetes arcápolást az északi növényekre alapozó Brockhauser Barbarával, aki a Franciaországból hazaköltözött, a párizsi szépségkozmetikumokat ismerő grófnő véleményére volt kíváncsi.

A tartalmas nap végén Borbála grófnő búcsúzáskor még elárulta, mi lesz a következő nagy dobása. Könyvei alapján készül az életéről előadás, amelyben - a saját szerepében - Nádasdy Borbála is szóhoz jut majd.

A hazájától távol töltött közel 6 évtizedben hűségben és állhatatosan őrizte és óvta ősei örökségét, nevéhez méltón tisztességben helytállt minden körülmények között. Volt Bécsben elismert színésznő, Párizsban kasszásnőként és hullamosóként is dolgozott, majd mint balettmester hozta-vitte francia növendékeit haza és az erdélyi országrészekbe, megismertetni a magyar kultúrát, azt a lelkületet, ami ezt a nemzetet összetartja.

Könnyűnek közel sem mondható életének eseményeit, személyes emlékeit - egyben egy fontos történelmi kort hiteles és bátorító derűvel megörökített ábrázolását - megismerhetik az újabb és újabb generációk  7 kötetben, az írónő tollából.

Hatvan esztendeig élt a hazájától távol, de magyarságát mindenütt megélte, a munkájával idegen országokban is terjesztette. A száműzetés végeztével francia férje, Jean Poyeton biztatására végleg hazaköltözött. Nem az ősi családi kúriába, hiszen nem kaptak vissza semmit, igaz, nem is kértek. A nevében is beszédes Balaton-felvidéki Mencshelyen vásároltak egy darabka földet présházzal, amit a francia építész férj alkotott új otthonná. 

- vallja Nádasdy Borbála. „Nem az a legnagyobb veszteség, hogy mindenünket elvették, hanem hogy a családunkat szétszakították – ezt nem lehet jóvá tenni. A föld azonban, legyen bármilyen kicsi is, a talaj a lábunk alatt, az anyaföld, ami éltet, ahová vissza lehet térni. (Gróf Nádasdy Pál példája erősen él lányában. Borbála grófnő sosem feledi, hogy amikor édesapjának – aki akkor gyári munkásként dolgozott – felkínálták a kárpótlást, ha felveszi a német állampolgárságot, gondolkodás nélkül visszautasította. „Apám azt mondta: de hát hogyan? Én magyar vagyok. És maradt a gyárban, munkásként halt meg. Az az érdekes, hogy amikor megtudtuk, hogy így döntött, nem is csodálkoztunk, nekünk is így volt természetes.”)

Nádasdy Borbálának hazatérése után 1 év adatott Mencshelyen a férjével közösen: a francia építész, miután hazahozta feleségét, elhunyt. Jean Poyeton saját kérésére Gróf Nádasdy Pál és Augner Antónia mellett nyugszik magyar földön, az alsóperei családi sírhelyen.

Gróf Nádasdy Borbála – ahogyan egész életében tette - 85 évesen is aktív, gondozza családja szellemi örökségét, munkáiban, írásaiban szívén viselve a magyarság sorsát. Író-olvasó találkozót tart szerte az országban, a legkisebb településre is örömmel megy, élete példáján keresztül derűt és reményt visz az emberekhez. A megmaradást, a földhöz, a munkához való ragaszkodást és bátor tettrekészséget a fiatalok számára különösen fontosnak tartja átadni. Az ország számos gimnáziumában tart rendhagyó történelemórát a saját bőrén keresztül megtapasztalt XX. századról.