Papp László örtvösművész közvetlen közelről megvizsgálhatta az ereklyét. Szerinte nem a pápától kapta Szent István király.
Az európai ötvösmunkák között nincs még egy, amelyet annyi rejtély övezne, mint a magyar Szent Korona. A tudományos vizsgálatára alakult Korona Bizottság meglepő következtetésekre jutott. A bizottság négy tagjának egyikét, Papp László ötvösművészt kérdeztük az ország jelképének titkairól.
A legenda szerint a koronát az első magyar király, Szent István kapta II. Szilveszter pápától. Ezt azonban Papp László ötvös is valószínűtlennek tartja. Ő négy napig vizsgálhatta a becses tárgyat kollégájával, Péri József ötvösművésszel, Kovács Éva és dr. Lovag Zsuzsa művészettörténészekkel együtt. Az alacsonyan, kosárban elhelyezett koronát főleg guggolva szemlélték. A mérésekhez fém eszközöket nem használhattak, csak papírt, és kizárólag tükrök segítségével pillanthattak a belsejébe.
„Beleképzeltem magam a középkori ötvös helyébe, mintha azokkal az anyagokkal és szerszámokkal rendelkeznék, és úgy próbáltam rájönni, mit és hogyan csinálhattak” – mesélte Papp László a Ripost7-nek. - „Mindenekelőtt a legelső állapotot szerettük volna meghatározni, amikor a korona alsó része készült a tűzben. Ugyanis miután belefoglalták a zománcokat, gyöngyöket, már nem melegíthették többé. Abban a korban faszénben hevítették a fém tárgyat.”
Az ötvösművész szerint valószínűbb, hogy a Szent Koronát a magyarok készítették, és nem II. Szilveszter küldte Szent Istvánnak, mert a fele észak-itáliai, a másik fele bizánci stílus, és ezek valószínűleg nem egy időben készültek.
„Olyan, mintha az abroncs előbb meglett volna, és muszáj lett volna oda illeszteni a keresztpántokat. Az is nagyon érdekes, hogy Jézus mindkettőn ott van. Ha egy ötvösnek boltozott koronát kell készítenie, akkor először a szilárd szerkezetét építi meg, és erre kerülnek fel az egységes stílusú építmények. Ilyen tervezettséget azonban a Szent Koronán hiába keresünk. Két, lényegét tekintve markánsan különböző tárgyat illesztettek össze, bármiféle szerves összeköttetés nélkül” - magyarázza az ötvös - „A szembetűnően kezdetleges szegecselés, a felesleges furatok, a „latin korona” csonka pántjai, a latin Pantokrátor Jézus utólagos átfúrása mind ezt igazolja.”
Az abroncs egyetlen összefüggő lemezből készült, abból vágták ki a középrészeket, a beforrasztandó keretező foglalatok helyét. Ezt bizonyítják a csiszolás nyomai is. Valószínű, hogy a koronát az évszázadok során többször is javították, és azt is biztosan tudni lehet, hogy nincs minden rajta, ami eredetileg volt. Például Izabella királyné letört egy kettős keresztet, ezt írott források is bizonyítják. Az ötvös szerint a mostani kereszt a 16. században kerülhetett rá.
A koronán lévő zománcok három különböző technikával készültek. A három, lóhereszerűen összeforrasztott foglalatból álló, vörös almandinokat hordozó 9 csüngő háromféle láncon függ. Ezeknek a felszerelési módja is háromféle.
A vizsgálat azt is megállapította, hogy legutóbb, feltehetően a múlt században cinezéssel javították a koronát, és azt aranyfestéssel tüntették el, ami szakszerűtlen beavatkozás volt, ártott neki.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre