Lackfi: Én 20 éves voltam, a feleségem 18 – Ezen már akkor is mindenki röhögött

Lackfi János nap mint nap rakja fel közösségi oldalára „szösszeneteit, amelyeket (saját) képekkel is illusztrál, bevonva a közönséget: megszólít és megszólítható. Az élő találkozásoktól sem zárkózik el, legutóbb a Margaret estjén a házasság hetéhez kapcsolódó témában is sztorizott.

Lackfi János íróként, költőként, műfordítóként, szerkesztőként keresi a kenyerét. Feleségével, Bárdos Júliával 1991-ben kötötték össze életüket – János 20, Juli 18 éves volt. Házasságukból 6 gyermekük született. A házasság hete kapcsán most a bölcsészlét és az ifjú pár családalapításhoz tett első lépéseiről mondottakat idézzük fel.

Csak a lové

„Hát csak a lové vonzott erre a pályára, ez egészen nyilvánvaló szerintem mindenkinek. Iszonyatos konjunktúralovag vagyok, és tudtam, hogy ez be fog jönni – gyerekek: hú, ez vastag! Lehet, hogy az ügyvédnek bukta, meg az orvosnak se lesz jó, de egy költő, az mindig kell – figyeljél oda!. És így lett. Hát nekem lett igazam, vagy nekem lett igazam? – avatott be történetébe humoros „lackfis dumájával” a költő. 

„Dilinyós” bölcsészek

„A fél évfolyam eljött, hogy megnézzen minket, dilinyósokat a Belvárosi templomban az esküvőnkön. Én 20 éves voltam, a feleségem 18, amikor összeházasodtunk. Ezen már akkor is mindenki röhögött, vagy hitetlenkedett, vagy nézett nagyokat. Maga az atya is, amikor odaálltunk elé, és megkérdezte, hogy ez komoly? Mondtuk, hogy halálkomoly. És meg voltunk sértődve, amikor a szülők javasolták, hogy ki kéne várni azt, hogy befejezzük az egyetemet, és lesz biztos kenyér… Mi meg visszakérdeztünk, hogy mire tetszenek gondolni a biztos kenyér alatt 2 bölcsészdiplomával? Ha ezt 5 pontban ki tetszene fejteni, azt én meghallgatnám, de nem volt kifejtés, mert ugye apósom zeneszerző volt, a felesége pedig zenetanár, tehát ők is nagyon vágták ám, hogy miről szól a pénzpiac. Emellett 7 gyerekük volt” – avatott be házasságkötésük hátterébe Lackfi János.

A komfortzónán túl

„Volt bennünk egy ilyen buta bátorság, és szerintem a jóisten is ezt díjazta, és elég erősen díjazta egyébként. Na, nem a saját díjaimra gondolok elsősorban – bár úgy is meglepő módon díjazott.” – Hogy mire gondolt, János azt is elárulta. „Van a Jaques Philippe nevű francia atyának egy mondása, hogy a Gondviselés egy olyan ejtőernyő, ami mindenkinek a hátára van kötözve, de ha nem nyitom ki, akkor sose fogom megtudni, hogy ott van. Na, mi ezt elég gyakran nyitogattuk, és húzgáltuk a madzagot. Ráadásul az a kellemetlen tulajdonsága is megvan, hogy ezt csak zuhanórepülésben érdemes vizsgálni, és ez mondjuk így nem mondható komfortosnak – a szó hagyományos értelmében –, de mint tudjuk: a komfortzónán túl kezdődik az igazi élet. Szóval a bölcsészszakma, pláne két bölcsész egy házasságban, az az igazi kihívás!” – summázta a közkedvelt író.

Házi Vezúv

„Úgy éldegéltünk, szerencsére volt családi lakásunk ugyan romokban hevert egy kicsit, de nagyon elegáns, egy villa volt Pasaréten, aminek az alsó részében egy pár szobánk volt. Itt például egy háború előtti cilinderes „élménybojlerünk” volt. Amikor kinyitottad a piros csapot, akkor nem meleg víz folyt, hanem általában az elfújta a gyújtólángot. Akkor azt visszatekerted úgy pucéran, és meggyújtottad újra, és amikor másod-harmadjára már nem aludt el újra, akkor a cilinder beindult , és felbőgött a bojler, következett egy robbanás, és kékes lángok nyaldosták a cilindert. Gyakorlatilag egy házi Vezúvunk volt. Nekünk nem kellett utazni se hozzá” – mesélte Lackfi, hozzátéve, hogy az étkezés terén is élménydús volt a választék: „volt tökfőzelék, hol krumplival, hol krumpli tökfőzelékkel, szóval változatos is volt”.

„Van vöröshagyma a tarisznyába…”

„Egyik este nem volt otthon semmi ennivaló, csak egy fej vöröshagyma. Tudjuk, ez marha jól hangzik a népdalban: „van vöröshagyma a tarisznyába, keserű magába…” A feleségem rögtön mondta, hogy ő valahogy nem éhes, és nem kívánta meg. Én viszont akkoriban cselgáncsedzéseket tartottam, futottam, erősítettem, a világ minden kajáját bepakoltam, ha volt rá alkalmam. Mondom: én, ha fene fenét eszik, akkor is megeszem a vöröshagymát. Hát, ha meg akarod haladni magadat, és egy igazi léten túli tapasztalatra szeretnél szert tenni, akkor csapj bele: a vöröshagyma tökéletes lehetőség! Ez nem keserű magába, ez nagyon durva – osztotta meg tapasztalatait Lackfi.

Tök jól elvoltunk

„Guberáltunk is dolgokat lomtalanításkor, akkor még nem volt ennyire fejlett a lobbimaffia, és tök jól éreztük magunkat. A szomszédokkal kérdőíveket értékeltünk ki, meg ami alkalmi meló behullott, azt mind elvállaltuk. Cselgáncsedzéseket is részben azért tartottam, hogy legyen valami kis pénz, de tök jól elvoltunk. Először kettesben, aztán hamarosan hármasban, és így tovább a nyolcasig. Tényleg az volt, hogy mindig épp akkor hullott le az égből a segítség: esett be pont akkora összeg, amire szükség volt, vagy épp az az ember kopogtatott be, aki tudott segíteni. Nem nagyon jól éltünk, de hogyha valaki azt mondta volna, hogy szegények vagyunk, akkor azon nagyon felháborodtunk volna.”