Ez a módszer nyújthat vigaszt Katalin hercegnének

A betegségből való felépülés esélyét sok tényező befolyásolja, de ma már nem titok, hogy az érintett lelki állapota, gyógyulásba vetett hite, de még a pszichés támogatás is rendkívül sokat számít - írja a Fanny magazin.

Senki sincs egyedül!

Furcsa és elképzelhetetlen érzések kerítik hatalmába az embert, amikor megkapja a diagnózist. Úrrá lesz rajta a tehetetlenség, düh, kiszolgáltatottság, reménytelenség és rettegés. Aztán a beteg sodródik az árral, kezdetét veszik a kezelések, amelyek rengeteg kitartást és hitet követelnek tőle. A családtagok ilyenkor próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, de nem biztos, hogy tudják, mire van szüksége az érintettnek. Éppen ezért kialakulhat depresszió, szorongás, poszttraumás stressz, de még akár az öngyilkosság gondolata is úrrá lehet a betegen. Honnan és miből merítsen ilyenkor akaraterőt, bátorságot az ember a folytatáshoz, a kitartáshoz, a küzdelemhez? Itt jön képbe az onkopszichológus. Az ő feladata, hogy segítse, támogassa a daganatos betegséggel élőket és hozzátartozóikat a kezelések, az olykor kilátástalannak tartott helyzetek elfogadásában, és az azokkal való megküzdésben. Érdemes ezt a támogatást már a diagnózis felállításakor igénybe venni, hiszen óriási segítség lehet a rémisztő kezelések, műtétek előtt is, és persze a kórházban töltött idő alatt, vagy a műtét után is. Rendkívül sokat segít már önmagában az is, ha a beteg pontosan tudja, hogy mikor mi történik vele és azt is, hogy nincs egyedül. A beteg állapotaihoz igazodó pszichológiai segítség jelentősen befolyásolhatja a kezelések hatékonyságát, sőt akár a betegség kimenetelét is.

Minden megváltozik

– A beteg ilyenkor fél, hogy mi van, ha elveszíti a harcot, és ezért az életével fizet. De már az is kikészíti lelkileg, hogy nem tudja, milyen mellékhatásai lesznek a kezeléseknek, hogy az emberek megbélyegzik, sajnálat és szánalom veszi körül, amit sokan nehezen viselnek, ráadásul fenekestül felfordul az egész élete. Minden megváltozik. A rosszindulatú daganatos betegségre jellemző kiszámíthatatlanság és bizonytalanság, valamint a személyiségtudat és önértékelés változása lelkileg és érzelmileg egyaránt megterhelő. A rákkal való megküzdés a félelemmel való megküzdést is jelenti. Ez pedig egy olyan pszichológiai folyamat, amelyet egyedül szinte lehetetlen végig csinálni. Megfelelő támogatással viszont a beteg megtanulhat együtt élni a betegséggel. A szorongás és depresszió általában csökken a kezelések megkezdésével, kezdetét veszi egy új periódus, a gyógyulás reménye. Sajnos azonban a kemoterápiát, a sugárkezeléseket kísérő mellékhatások és szövődmények időről-időre felélesztik a félelmeket. A depresszió felismerése kulcsfontosságú, nemcsak a beteg és környezete életminősége szempontjából, hanem a kezelések hatékonyságát és az együttműködést befolyásoló hatása miatt is. Orvosok azt is megfigyelték, hogy a fájdalomcsillapítók hatását is jelentősen befolyásolja a beteg lelki állapota. A depresszióval, erős szorongással küzdő pácienseknek erősebbek a fájdalmaik, és gyógyszerek sem hatnak megfelelően. Ráadásul a fájdalom és a depresszió spirálként hatnak egymásra, felerősíthetik egymást, így egy ördögi körbe kerül a beteg – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Nagyobb az esély?

– Kutatások, szakorvosok és pszichológus felméréseiből egyértelműen kiderült, hogy ha az érintettben sikerül előhívni a harcos személyiséget, megküzdési vágyat, kihívásként tekint a betegségre, és mindenáron le akarja győzni, akkor a gyógyulás esélye óriási mértékben megnövekszik. Ilyenkor a páciens tudni szeretne minden apró részletet arról, hogy mi történik vele, mi vár rá, és mit tehet ő maga a felépülés érdekében. Az optimizmus, a gyógyulásba vetett hit, a tudat, hogy befolyással van a saját sorsára, segít abban, hogy kihívásként kezelje a nehéz helyzeteket, meg akarjon szabadulni a kórtól, és mindez óriási mértékben fokozza a szervezet öngyógyító folyamatainak működését is. Természetes, hogy a betegség folyamán a megküzdési elszántság időnként alábbhagy. Ezért fontos kideríteni, hogy a páciens számára mi ad értelmet a gyógyuláshoz, mi az, ami motiválja, amitől tényleg akarja a teljes felépülést. És éppen ilyenkor jön jól egy segítő, aki hozzáértő pszichoterápiával újra a helyes irányba terelheti a beteget. Figyelembe kell venni azt is, hogy a legtöbb beteg eltitkolja, elfojtja az érzéseit, gondolatait, vagy azért, mert ő maga sem mer szembesülni ezekkel, vagy azért, mert nem akarják ezzel terhelni a szeretteiket. Pedig az, ha beszél arról, hogy éppen mi zajlik benne, milyen gondolatai, félelmei vannak, mi nyomasztja, az sokat segíthet a szorongás oldásában – javasolja a pszichológus.

Mikor kell segítség?

• Tartósan fennálló szorongás, lehangoltság, reménytelenség, düh vagy egyéb negatív érzések megélésekor.
• Műtéttel, altatással, kezelésekkel kapcsolatos erős szorongás, ellenérzések esetén. 
• Ha a beteg elutasítja a vizsgálatokat, kezeléseket. Ennek oka lehet az is, hogy az érintett nem mer vagy nem akar szembesülni a diagnózissal.
• Családi, baráti támogatás hiányában, vagy ha a beteg saját magát izolálja, bezárkózik.
• Műtétek, kezelések után jelentkező változásokkal való megküzdési nehézségek idején. 
• A betegség, kezelések mellékhatásai kapcsán kialakuló csökkent önértékelés, önbecsülés, szexuális zavarok oldására.
• A jövővel, betegség kiújulásával kapcsolatban tartósan fennálló félelmek, aggodalmak jelenlétekor.

Mi mindenben segít a hospice?

Először is fontos tudni, hogy a hospice szolgáltatás mindenki számára ingyenes. A hospice szó hallatán az ember arra gondol, hogy valaki ül a beteg ágya mellett, segíti abban, hogy méltósággal távozhasson az életből. Kevesen tudják, hogy ennél sokkal összetettebb feladatot végeznek.

• Orvosi segítség: A betegek ellátását speciálisan felkészült szakemberekből álló csapat végzi, melyben hospice orvos, hospice ápoló, fájdalomcsillapító szakorvos, pszichológus, lelkész, szociális munkás, gyógytornász és sok önkéntes segítő vesz részt. A hospice ellátás során alapvető a családdal való szoros együttműködés, a család bevonása és folyamatos segítése a beteg körül.
• A hospice ellátás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a beteg életminőségének javítását tűzte ki célul. Ennek megfelelően a gondoskodás nem csupán a beteg testi, hanem a lelki, szociális és spirituális igényeire, valamint a hozzátartozók segítésére is kiterjed mind a betegség fennállása, mind a gyász ideje alatt.
• Óriási segítséget nyújtanak a fájdalmak csillapításában és az egyéb tünetek enyhítésében, méghozzá mindez egyénre szabottan történik.
• Segítik a méltóság megőrzését. Ennek fontos része a beteggel szembeni őszinteség, hogy egyenrangúan kezelik, állapotáról mindenkor tapintatosan tájékoztatják a realitást képviselve, de a reményt soha fel nem adva.