Videón az utolsó interjú: 96 évesen elhunyt Erzsi néni, a varrónőt mindenki szerette

Nagy Erzsébet kis híján egy évszázada, 1927. november 3-án született Ercsiben, ahol még a Zichy gróféknál a kastélyban is, de kisleány korától a földeken ugyancsak keményen dolgozott, miközben 16 éves korától hivatásszerűen varrt. Budapesten előbb a XI. kerületben, majd Budafok-Tétényben lelt otthonra. A közös tervünk az volt, hogy nőnapra vagy anyák napjára készül vele cikk, hogy derűs személyét, munkaszeretetét, életkedvét, példaadó szolgáló természetét, mértékadó életét megmutassuk olvasóinknak. Az élet azonban közbeszólt: Erzsi néni 96 évesen, mindvégig aktív és dolgos életet zárva, a mennyei régiókba költözött. Maradt a visszaemlékezés.

Erzsi néni 96 évig tartott életéből 80 esztendőn keresztül, 16 éves korától varrt, szinte az utolsó pillanatig. Aktív, dolgos, tartalmas volt ez az 1 évszázad, amit Erzsi néni a földön töltött, és - még ha küzdelmektől nem is mentes, de - szép és mások szolgálatában telt.

„A varró Erzsike, hát persze hogy ismerem!” – mondta mindenki Budatétényben, hiszen Erzsi néni igazi lokálpatrióta volt. Tudott mindent a múltból csak őt kellett kérdezni, és máris képbe kerültünk. Tudása nem pusztán lexikális volt, emberismeretre alapult. Személyes, közvetlen kapcsolatot ápolt az elmúlt évszázad alatt itt élt és most itt élőkkel. Igazi társasági ember: kemény nő és csupaszív lélek, köztünk élő történelem volt. Legendás alakja sokunkban felejthetetlen nyomot hagyott. 

A Budatétényi Polgári Kör alapító tagjaként már kilencven felett is elsőként érkezett a rendezvényekre. A helyi Nyugdíjas Klub összejövetelein ugyancsak ő volt az egyik legaktívabb, dacára annak, hogy 10-20 évvel idősebb volt az átlag életkornál. Sehová nem ment üres kézzel: egy kis sós, egy kis édes, egy üveg bor vagy jóféle házi pálinka "otthonról" mindig jutott az egyházközség közösségi programjaira is.

Az utcában negyed évszázada kulturális közösségi helyszínként működtetett Vojnovich-Huszár Villa törzsvendége volt a kezdetektől. Minden estre a saját maga varrta hibátlan, alkalomhoz illő ruhába öltözött, ízlésesen, gondosan és szépen.

Otthon a kertben ültetett, kapált, diót tört, süteményt sütött, befőzött, lekvárt tett el, mikor, mi volt az évszaknak, ünnep-vagy hétköznapnak megfelelő tennivaló a házban és a ház körül. Amíg élt, mindig az ő portája előtt volt legkorábban kikészítve a zöld hulladék, és gyönyörűen összeseperve a falevelek.

Mindemellett „alapjáraton” állandóan és folyamatosan, jókedvvel, precízen és szeretettel varrt régi barátoknak, kedves ismerősöknek, végül már főként a családjának.

Így mutatta, hogy kell szépen.

A varrás elválaszthatatlanul hozzátartozott Erzsi nénihez, állandó alkotótevékenysége volt - méghozzá ámulatba ejtően friss, modern ötletekkel egy-egy ruha átalakítása, csipkésítése vagy díszítése kapcsán. Lánya és fia révén sok-sok unoka, dédunoka, megannyi rokon élvezte kézügyességét, szakácsművészetét, és nem utolsósorban derűs természetét, fáradhatatlan testi-lelkiereje megszámlálhatatlan ajándékát.

Mi csak nyolcvanasként ismertük meg közelebbről, de még akkor is a nála 10-20 évnél fiatalabb rokonokat, ismerősöket járt látogatni, ápolni.

Lánykorában a kemény fizikai munkába is beletanult: aratott, csépelt, a földeken dolgozott – mivel már a nagyanyja is varrónő volt, hát a munkához is csipkés alsóneműben! Erzsi néni így mesélte.

Mielőtt férhez ment még a Zichy gróféknál is nevelőnősködött.

Kérdeztük, meddig tervezi csinálni? Azt mondta, amíg csak tudja, teszi a dolgát. Nem szeretne mások terhére lenni. Inkább ő gondoskodik mindenkiről. Amíg lehet, ad, amit csak tud. Sikerült neki.

Üres a széke...

Erzsi néni alapító tagja volt az 1995-ben Budatétényben megalakult Budatétényi Polgári Körnek.

„Erzsi néni nagy lelkesedéssel vett részt az elmúlt 29 évben a polgári kör minden rendezvényén. Rá biztosan számíthattunk. Nagy űrt hagy maga után, sokáig hiányoljuk majd kedves személyiségét. Az üres szék mindig várja Erzsi nénit megszokott helyén…” (Tóth Melinda, a BPK elnöke)