Megható történetről számolt be az énekesnő a legújabb blogbejegyzésében.
Tóth Gabi a csalad.hu-n vezeti a nagy népszerűségnek örvendő blogját, amelyben az anyaságról, a művészetéről és a saját lelki vívódásairól, örömeiről, bánatairól beszél őszintén.
Az énekesnő legújabb bejegyzésében azt is elárulta, kislánya elérzékenyült, amikor meghallotta őt énekelni.
„Egyik nap észrevettem, hogy amikor Hanni meghallotta egy dalomat, szó szerint elérzékenyült. Nézett rám a gyönyörű szemeivel, mintha értené a dal mondanivalóját, majd lebiggyedt a szája és halkan folytak a könnyei. Azt hittem, csak bebeszéltem magamnak, de később, amikor ugyanez a népdal szólt, újra megtörtént. Egészen hihetetlen volt, hogy ez a picike, tiszta lélek érzi az anyukája szenvedélyét a dalban. Csodálatos visszaigazolás volt ez nekem, mert ez az elhivatottság, amit a népzene, a kultúránk, a felmenőink, a hőseink iránt érzek, visszatükröződött a kislányom tekintetében. És ahogy ott ültünk, abban a pillanatban volt valami egészen különleges, és tudtam, hogy hatalmas jelentősége van annak, hogyan reagálom le az ő érzéseit, mennyire veszem komolyan, vagy bagatellizálom ezeket a jelzéseket. A következő pillanatban Hanni odatotyogott hozzám és átölelt a csöpp kezével. Mintha azt mondaná, hogy Tudom, hogy mindent el fogsz követni annak érdekében, hogy egészséges, boldog felnőtt legyek, tudom, hogy vigyázol rám, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozott életem legyen, és adni fogsz egy olyan értékrendet, amivel később másoknak is segíthetek” — írta Tóth Gabi.
„Soha nem fogom elfelejteni azt a katartikus élményt, amit életemben először akkor éreztem, amikor még általános iskolásként, 13 évesen kiválasztottak, hogy a gimnazistáknak énekeljek március 15-én.
A Kormorán együttes Reménység temploma című dalát énekeltem remegő lábakkal, és akkor éreztem először a harcos, ősi erőt. Akkor ébredt fel bennem a nemzettudat, akkor ébredtem rá, hogy miért is vagyunk ott. A zsigereimben éreztem a büszkeséget a felmenőink és azok iránt a hősök iránt, akikről ezen az ünnepen megemlékezünk. Csodálatos és egyben ijesztő érzés volt. Felszabadító és mégis béklyóba záró, mert úgy tűnt, ettől más lettem„ — emlékezett vissza Tóth Gabi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre