Szobrot emeltetne Törőcsik Marinak Jordán Tamás

Miután az egész ország több mint egy hónapja izgult Törőcsik Mariért, ma szomorú hírre ébredtünk. A Nemzeti Színház társulata tudatta, hogy elhunyt a 86 éves Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő. Az utóbbi időszakban már kórházi ellátásban részesült, amiről korábban a Metropol is beszámolt.

Így emlékezett Törőcsik Mariról volt munkatársa és barátja, Jordán Tamás:

„Minden hivatalos formától elszakadva ő számomra egy rendkívül kedves, szeretetre méltó és nagy empátiával rendelkező, érzékeny ember. Ő mindig érdeklődéssel hallgatott engem, néha hozzászólt, de lehetett érezni azt a közvetlenséget, amit nagyon sokan megismerhettek kollégák és gyakran a nézők is. Ő elérhető volt, nem volt benne semmi olyan, ami egy neves művésznél akár elfogadható is lehetett volna. A közvetlenség és a teljes szeretet volt rá jellemző” - mondta el gondolatait a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész és rendező, aki az egy héttel ezelőtti utolsó találkozásukat is elmesélte a Metropolnak.

„Már egy ideje nem volt jól, láttam, hogy már szenved, de nem gondoltam arra, hogy ez a ma hajnalban történt végzetes dolog ennyire közel van. Tudtam, hogy ez nincs olyan messze, de amikor megtörténik, akkor mégis csak megrázza az embert”- mondta letörve a Jordán, aki azért azt hozzátette, hogy Törőcsik Mari kedves természete még az élete vége felé sem váltak semmivé.

„Annyira örült minden találkozásnak, hogy azt még rossz állapotban sem tudta sosem eltitkolni. Látszott rajta, hogy jól esik neki, hogy meglátogatom.”

Egy igazi barátság kialakulása

„Köztudott, hogy nekünk szoros volt a kapcsolatunk, a mi ismeretségünk történelmi múltú. Úgy ismertem meg, hogy egy darabban játszottunk együtt, Fejes Endre: Cserepes Margit házasságában. A darabban én voltam Törőcsik Mari férje” - emlékezett vissza arra az időre, amikor először találkozott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznővel. Elmesélte azt is, hogy sokáig elmélkedtek rajta, hogy egy közös, kétszereplős darabot milyen jó lenne ketten eljátszaniuk, de ez végül már csak egy beteljesítetlen álom marad.

Azok a bizonyos ünnepnapok

„Amikor abbahagyta az aktív játékot és leköltözött Velembe, akkor fűződött szorosabb barátság közöttünk, mivel Szombathely és Velem nagyon közel van egymáshoz” - idézte fel, hogyan fonták még szorosabbra kapcsolatukat. Jordán Tamás bevallása szerint persze annyit találkoztak mind a munka, mind csak úgy az életnek köszönhetően, hogy nem is olyan meglepő, hogy barátok lettek.

„A gyakori találkozások azt jelentették, hogy mi egy idő után már barátokká váltunk, eltűnt a rajongó, színészkollégának és a nagy művésznőnek a hivatalos kapcsolata, ez tele volt emberi mókával, jó értelemben hülyéskedéssel. Beszélgettünk mindenféléről és mindig biztosított róla, hogy neki ünnep, ha meglátogatom és hát én igyekeztem minél gyakoribb ünnepnapokat szervezni.”

Szobrot érdemelne