„Ha kettőt köhint, azonnal ugrok” – Állandó felügyeletre szorul Bodrogi Gyula

A Bors otthonában látogatta meg a Nemzet Színészét, de az volt a kérése, hogy fényképeket ne készítsenek róla.

Bodrogi Gyula május 18-án került kórházba. A gyors orvosi ellátásnak köszönhetően két nap után kikerült az intenzív osztályról, három nap után pedig hazaengedték. Egy héttel később mentővel szállították vissza, ahol megszabadították a szervezetét a rengeteg felesleges víztől, majd öt nap után újra hazamehetett. Lapunk munkatársát a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas legenda otthonában fogadta, és boldogan újságolta, hogy óráról órára jobban van.

„Semmit sem szabad erőltetni”

– Köszönöm, gyógyulok. A kezelések mellett nincs más dolgom, mint pihenni és regenerálódni. Szót kell fogadnom Merkely doktornak, és szépen lassan a természet majd rendbe hoz mindent. Alig várom, hogy újra beinduljon a színház, hogy vadászhassak és újra vezethessek. A család mindenben a segítségünkre van, de szeretném, ha már nem szorulnánk rájuk – kezdte a Borsnak a színész. – Olvasok, tévézek, próbálok egyre többet menni, kicsit tréningezek, és jár hozzám egy masszőr, ami különösen jót tesz nekem. Angéla mindent elkövet a gyógyulásom érdekében, lesi a kívánságaimat. Semmit sem szabad erőltetni, hiszen azt kell tudni, hogy 1934-ben születtem. Ha valaki elkezd számolni, akkor tudja, hogy elmúltam ötvenéves is. És, ha a jóisten segít, ameddig csak lehet, addig csinálom a dolgom – mondta a humorát megőrizve.

„Egy CT-vizsgálatra várok még”

A színművész folyamatos ellenőrzés alatt van, és mint mondja, a szerencsétlenségben a szerencse, hogy jelenleg szünet van a színházban, a forgatásokat is befejezték, és a szokásos nyári szabadságát tölti.

– Ha egy helyben ülök, teljesen egészségesnek érzem magam. Egyetlen dolgot leszámítva, hogy bottal járok. Egy CT-vizsgálatra várok még, hogy megállapítsák, mitől lehetnek fájdalmaim, és azt orvosolni tudják. Ha a bal lábamra lépek, a csípőm környéke sajog. Nem tudjuk, mi okozhatja, lehet, hogy a tavaly nyár végén történt baleset következménye, de az sem kizárt, hogy a születési génjeimben volt belekódolva – fűzte hozzá.

„Majd belehalok, annyira féltem”

Bodrogi Gyula párja, Angéla a nap 24 órájában el sem mozdul a színész mellől. Nagyon megviselték az elmúlt napok, könnyeit sem tudta visszatartani, amikor elmesélte, bár erősnek tartja magát, de lelkileg megtört a történtek miatt.

– Alapból aggódós típus vagyok, de ez most nekem is sok volt. Gyuszi a szemem fénye, ha kettőt köhint, azonnal ugrok, hogy mi baj lehet. Elveszítettem a szüleimet, nagyon fájt, de amit mellette érzek, az nem ugyanaz. A mérhetetlen aggodalom, izgalom és a teljes odafigyelés tölti ki minden percemet. Nagyon jól megvagyunk, de ő mindig mondja, hogy időnként túlaggódom a dolgokat. Ha csak a telefonja csörren meg, összerándul a gyomrom. Meg kell nyugodnom, de azt is szem előtt kell tartani, milyen óriási fejlődésen ment keresztül az állapota. Eleinte nyitható-csukható, utána sima járókerettel és most már csak bottal megy, de ezt is el akarja dobni, de majd belehalok, annyira féltem – mondta a Borsnak Angéla, aki bizakodik párja mielőbbi gyógyulásában.

„Egyszerre skandálták a nevét és tapsoltak”

Váratlan és megható pillanatokat élt át a színművész és párja, amikor a kórházat elhagyták, és az ott várakozó emberek felismerték Bodrogi Gyulát.

– Egy aulán keresztül tolták a mentőhöz Gyuszit. Amikor az a sok ember ráeszmélt, hogy Bodrogi Gyulát látják, egyszerre skandálták a nevét és tapsoltak. A mentős soha életében nem látott még ilyet, hirtelen azt sem tudta, hogyan kezelje a kialakult helyzetet. Annyira megható volt, hogy elkezdtem sírni. Gyuszi integetett mindenkinek, és elbúcsúzott tőlük. A szeretet vett körül minket, fantasztikus volt, elfelejtettük, hogy egy kórházban vagyunk – emlékezett vissza Angéla.