A HVG megbízásából készült legfrissebb Medián-felmérés még az orosz invázió kezdete előtti napokban indult, és ha konkrét kérdést nem tartalmazott is a háború hatásáról, az megfigyelhető, hogy a csütörtöktől szombatig készült közvélemény-kutatási interjúkból a Fidesz nagyobb támogatottsága rajzolódott ki, mint a hét első felében, a „fegyveres fellépés” előtt kitöltött kérdőívekből.

Számszerűen: a háború kitörése előtt, a nagy osztogatások (szja-visszatérítés, 13. havi nyugdíj) idején a kormánypártok előnye csak 4 százalékpont volt, az inváziót követően ez 12 pontra nőtt. Ahogy az lenni szokott, a válságos pillanatokban a döntési helyzetben lévő, cselekedni képes vezető mögött erősödik a támogatás, ez okozhatta a Fidesz–KDNP-t választók arányának megugrását. Az első sokk után a politika – ha nagyrészt új tematikával is – visszaállt a kampányüzemmódra, de hogy a versengők közül ki tud sikeresebben alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, az csak a következő hetekben fog kiderülni.

Február végén mindenesetre a kormánypártok stabil vezetését regisztrálta a Medián. Az, hogy az ellenzéki pártszövetség december óta 2 százalékpontot veszített, valószínűleg a szavazói elbizonytalanodását jelzi, hiszen a teljes szavazókorú népességben ugyanez idő alatt a választani nem tudó vagy nem akaró választópolgárok aránya 13-ról 20 százalékra nőtt.

Forrás: Medián

E növekmény másik forrása az, hogy jó két hónap alatt a kisebb pártok támogatottsága szintén visszaesett, a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutya Párt is egy kicsit távolabb került a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöbtől. Gattyán György vagy Szanyi Tibor pártja pedig a „futottak még” kategóriába tartozik, listás támogatottságuk nagyítóval is alig mutatható ki, egyéni jelöltjeik is inkább csak ott zavarhatnak be a nagyok versenyébe, ahol szoros végeredmény várható.

A Márki-Zay Péter kormányfőjelölttel ringbe szálló Egységben Magyarországért ellenzéki pártszövetség helyzetét az a társadalom-lélektani jelenség is nehezíti, hogy a szavazatarányokban megmutatkozó lemaradásánál is nagyobb hátrányban van, amikor a válaszadók az esélyeket mérlegelik. Tavaly december óta ebben a tekintetben romlott a helyzet, ugyanis az akkori 63-mal szemben most már 67 százalék számít a Fidesz győzelmére. Az ellenzék sikerében még a saját szavazóinak is csak a 45 százaléka bízik.

Forrás: Medián

A kampány hajrájában a pártok általában nagy reményeket fűznek a „bizonytalan” szavazókhoz. Ebben a tekintetben egyik oldalnak sem lehet túl nagy a várakozása: azok mintegy ötödrészének, akik azt állítják, hogy „biztosan” vagy „valószínűleg” elmennek szavazni április 3-án, nincs pártpreferenciája. Az utóbbiak viszont erősen megoszlanak aszerint, hogy a kormány maradását vagy leváltását részesítenék előnyben: a számok azt mutatják, hogy ezt beszámítva mindkét oldalon körülbelül 4-5 százaléknyi a „tartalék”.

Forrás: Medián

Amin még sok múlhat, az a célzott mozgósítás hatékonysága. Az idősebbek, a falusiak, az alacsonyabb végzettségűek és a kis jövedelműek között biztosan vezet a Fidesz–KDNP, a fiatalok, a nagyvárosokban élők, a diplomások és a tehetősebbek között az ellenzéknek van nagyobb tartaléka.

Az előttünk álló hetek azonban nagyon sok bizonytalanságot rejtenek: már február végén is egy hajszállal többen voltak azok, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok (47 százalék), mint akik jó irányt érzékeltek (44 százalék), de a lapzártakor elszabaduló háború és a beszakadó forintárfolyam a közeljövőben sem ad túl sok okot derűsebb közhangulatra.

Forrás: Medián