Csoda: borzalmas tragédia után ikrei lettek a meddő párnak

„Attilával egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, majd 3 hónap ismeretség után szembesültünk azzal, hogy hamarosan szülők leszünk. Megszületett Bogi, aztán mi is éltük az átlagemberek életét. Dolgoztunk, Bogi elkezdte az óvodát, minden ment a maga útján”-meséli történetüket Zsuzsa.

„Tudtam, hogy baj van!”

„Aztán amikor egyik délután elmentem Bogiért az óvodába, láttam, hogy ott ül az asztalnál kicsit fura fejtartással, valami nagyon erőteljes felismerés volt bennem: baj van!”-mondta Zsuzsa.

„Azt mondták kicsit több, mint egy évet élhet”

„Az MRI beutalóra rá volt írva: „Agydaganat?” Azt gondoltam, hogy nem, ez nem lehet, majd ki fog derülni, hogy ez csak valami félreértés”- emlékszik vissza a szörnyű napra Attila.

„Az 5 és fél éves kicsi lányom fejében, az agytörzsben egy 4x4 cm-es daganatot találtak. Elmondták, hogy nem sokkal több, mint egy éve van hátra. Elkezdődött az élet-halál harc”- mesél a nehéz időszakról Zsuzsa.

„Hogyan mondanám el egy 5 éves kislánynak, hogy meg fog halni?”

„6 hétig jártunk sugárterápiára. Minden kezelés alatt ott voltam vele, olvastam a kedvenc meséit, miközben imádkoztam. Az utolsó kezelési hétről készítettem neki egy naptárt, abban minden kezelés után kipipáltuk az adott napot. Végül alulmaradtunk, Bogica 2014 márciusban visszament a Jóistenhez ”- osztja meg Zsuzsa felfoghatatlan veszteségét a Metropollal.

„Nem volt értelme többé felkelni”

„Miután elment Bogi, az élet maga volt a pokol, csak azt tudtam, hogy utána akarok menni, hiszen mellette van a helyem, vigyáznom kell rá”- fakad ki Zsuzsa.

„A világra haragudtam, mindenkire, magamra. Az életem olyan lett, mint valami színtelen, szagtalan, érzelmektől, érzésektől, értelemtől mentes massza”- írja le élete legnehezebb szakaszát Attila.

„Emlékszem, egyszer arra gondoltam, hogy milyen „jó” nekem, mert életem hátralévő részében már soha nem fogok félni semmitől, hisz a legrosszabb, ami történhet, már megtörtént velem”- folytatja Attila.

Zsuzsa: Úgy éreztem, hogy a Jóisten nincs mellettem

„Nemcsak Bogi elvesztése miatti új életet kellett tanulnom, azzal is szembe kellett néznem, hogy mi lesz a házasságunkkal. Úgy éreztem, ha a Jóisten megengedte ezt a tragédiát, akkor nincs mellettem, akiben hittem és bíztam, nem volt többé. Később rájöttem, hogy akkor volt a legjobban velem, amikor életem legmélyebb szakaszában voltam.”

„Elkezdődött a gyászverseny a férjem és köztem”

„Arra gondoltam, kinek fáj jobban a veszteség? Haragudtam Attilára, hogyan képzeli, hogy neki is ugyanúgy fájhat, mint nekem?! Hiszen én voltam vele, én hordtam a pocakomban 9 hónapig, én szültem meg!”

„Amikor összeházasodtunk, komolyan gondoltuk az „igent”, egy válással aláástuk volna a család szentségét, a kislányunknak tett ígéretünket. Hogyan is fordíthatnék hátat annak az embernek, aki által feleséggé és anyává válhattam?”- meséli Zsuzsa.

„Megmentettük a házasságunkat”

„Meg lehet tanulni ezt a másik életet, kislányunkkal a Mennyországban”- osztja meg jelen gondolatait lapunkkal Attila.

„Zsuzsival mindig is nagyon hasonlóak voltak ezek az értékek, amelyek három szóban: Isten, Haza, Család. A másik legfontosabb pedig: szeretet, tisztelet és türelem”- folytatja.

„Papp Lajos professzor egyik előadásán mondta el: ha összeveszik a feleségével, nem azzal foglalkozik, hogy kinek van igaza, vagy ki bántotta meg jobban a másikat, hanem odamegy hozzá, átöleli és arra gondol: „jobban szeretem, mint az igazamat”- zárja gondolatait Attila.

„Meddőknek nyilvánítottak”

„Újra szerettünk volna gyereket, de rettenetesen rosszak voltak az eredményeink. Gyakorlatilag kimondták, mi meddő párnak számítunk. Fél év kemény önismeret, lélekterápia után 43 évesen csodát láttunk a férjemmel, a Jóisten munkálkodását, két pici szívecske dobogását!”- mosoly Zsuzsa.

Azóta megszületett Boróka és Boldizsár, akiknek természetes, hogy van egy testvérük, aki a mennyországban lakik.

„Az ikreknek az első pillanattól fogva meséltünk, mesélünk Bogikáról. Gyakran kisétálunk a temetőbe, amit elneveztünk „Bogika kertecskéjének”. Jönnek, megsimogatják a kicsi szobrot, adnak rá puszit”

„Létrehoztunk egy alapítványt a rákos gyerekekért”

„Miután Bogi elment, létrehoztuk a Bátor Kicsi Lélek Alapítványt. Azon dolgozunk, hogy műszereket, felszereléseket adományozunk kórházaknak”- zárja gondolatait Zsuzsi, aki szerint sosem szabad feladni.