Böjte atya: Rájöttem, hogy én sem vagyok golyóálló

November közepén kapta el a koronavírust. Hogy van most?

Mondták az orvosok, hogy egy darabig még gyengélkedhetek és a jóslatuk be is jött. Szerencsére súlyos tüneteim már nincsenek, csak hamar elfáradok.

Megijedt, amikor kórházba került?

Inkább egy picit megtörtem. Negyven éve kórház közelébe se mentem, pedig hajlamos vagyok két végéről égetni a gyertyát. Több ezer gyerekkel élek együtt a mindennapokban, mégis jól bírom a strapát, sosem vagyok beteg. Most rájöttem, hogy én sem vagyok golyóálló.

Milyen tünetei voltak?

Nagyon fájt a mellkasom, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni a köhögést, már azt hittem, hogy megfulladok. Bevittek a kórházba, ahol kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladásom van. A lehető legjobbkor kaptam oxigént, hálás vagyok az egészségügyi dolgozóknak. Az ellátáson és az orvosságon túl reményt és biztatást is kaptam tőlük.

Lelkileg hogy élte meg ezeket a napokat?

Imádkoztam, hogy újra béke legyen a testemben. Számomra a betegség azt jelzi, hogy valami nincs rendben odabent, nincs meg az összhang. De az emberi szervezet egy csoda, képes magát helyreállítani, és a 37 billió sejtünk újra együtt tud élni. Az ágyban fekve arra gondoltam, mi emberek csak 8 milliárdan vagyunk, miért nem tudunk mi is békében együttélni?

Mit gondol, mit tanít nekünk a mostani időszak?

Ha egy ilyen apró, láthatatlan dolog képes emberek, családok, országok, és kontinensek terveit felülírni, megsemmisíteni, akkor az azt jelzi, hogy az élet törékenyebb, mint gondoltuk. Emellett itt a remek alkalom, hogy rájöjjünk, melyek az igazán fontos dolgok az életben. A legnehezebb percekben én is a gyerekekre gondoltam, nem pedig arra, hogy mi van az autómmal.

Vagyis úgy véli, hogy a járványnak van jó oldala is?

De mennyire! Sokan kérdezik, hogy miért vagyok ennyire optimista, mire építem a hitem. Ha Isten hitt bennünk, akkor nekünk is hinni kell saját magunkban!

Sokan erre most képtelenek. A szeretteik elvesztése teljesen elkeseríti őket. Nekik mit tanácsol?

Gondoljanak arra, hogy a szeretet nemcsak 20, 40 vagy 60 évre szól, hanem örökre. De erőt adhat az is, hogy a szeretteinkkel a halálunk után újra együtt lehetünk.

Tavaly egy interjúban azt mondta, hogy hitet és bizalmat kér az embereknek karácsonyra. Erre idén nagy szükségünk is volt. Most mit kér?

Hogy végre mindenki elhiggye, a legszebb dolgokat nem a zsúfolt plázákban, boltokban árulják. A legnagyobb öröm mi magunk vagyunk a szeretteinknek, úgyhogy azt kívánom, hogy idén karácsonykor merjünk ajándékká válni.

Az árvák megmentője Böjte Csaba 1951 január 24-én született Kolozsváron. Autóvillamossági szerelőnek tanult, de bányászként is dolgozott. Édesapja halála után döntötte el, hogy pap lesz. Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol az oltalmába fogadott néhány utcagyereket. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment, létrehozta a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, ami azóta több ezer sanyarú sorsú gyermek életét mentette meg. Az alapvető életfeltételeken kívül (szállás, ruha, étel stb.) a taníttatásukkal is tevékenykedik, amibe a vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.